A gyerekkoromból kimaradt, valamikor kamaszkoromban, vagy fiatal felnőttként mutatta férj, mint az ő gyerekkorának egyik meghatározó darabját.
Hangulatában a Végtelen történethez tudnám hasonlítani, legalábbis ami a fantáziavilágot és a bábokat illeti. Annyira szeretem ezt a CGI mentes egyszerre ijesztő és varázslatos 80-as évekbeli bábtechnikát, az akkori smink/maszk/bábmesterek munkája mindig elvarázsol.
És persze mai fejjel már azt is látom, hogy ez korántsem szimpla mesébe csempészett szimbolika, sokkal inkább egy szimbolikába ágyazott mese.
Aztán persze ott van Bowie, mint főgonosz. Tipikusan az a fajta, akivel kapcsolatban ha az ember lányát faggatnák, maradsz-e véle örökre, tízből kilenc gondolkodás nélkül igent rebegne ha épp nincs egy megmentésre váró rokona :)