A végére szépen kikerekedett. Néha idegesítő volt ez a sok ugratás, melynek nyilván csak az a lényege, hogy „azért húzgálom a hajad, mert tetszel”, de 3 évadon keresztül picit sok. De azért szép lassan csak kibontakozott valami. Az viszont szépen lett kibontva. Nishikata is felnőtt közben, képes lett észrevenni, elfogadni és megélni az érzéseit. Kb. innentől lenne izgalmas, hogy hogyan tovább, mikor már nem kell a piszkálás, hogy észrevegye Takagi-sant. A végén Nishikata-küldetése pedig perfekt. Meg a nagy rohanás is. Bár ugye ez elégé megszokott a filmek végén.
Nézném még.