Nem ismerem az animét, de a filmet most láttam és… szinte az egészet végigbőgtem, mint egy gyerek. Bár életkorilag nem én vagyok a célközönség, de vesztettem el hozzám közel álló személyt, így nagyon jól át tudtam érezni a gyászt, amit a karakterek is éreztek. Nem volt túljátszás, a színészek kiválóak voltak, a történet fájdalamasan szomorú egy keserédes véggel, de pont jól lett lezárva. Semmi mellébeszélés, semmi túldrámázás, csak a tiszta érzések. Fájdalom, gyász, megbékélés és feloldozás.

A legjobban az tetszett, hogy a főszereplőket tényleg jórészt tizenévesek alakítják, nem a 30-hoz közeli színészek.