Nagyon kis egyszerű történet, mégis pont ebben rejlik a szépsége. Meg persze abban, hogy a macska szemszögén keresztül ismerhetjük meg a szereplőket és történetüket, ugyanis ő a narrátor. A szinkronszínészt csak dicsérni tudom. Szívesen néztem volna tovább Miyu és Daru életét, de még ez a röpke fél óra is elég volt ahhoz, hogy megszeressem őket, és megkönnyezzem a végét. Természetesen első dolgom volt utána, hogy megölelgessem a saját macskámat. :D

Cicatulajdonosoknak kötelező, plusz ajánlom a ’99-es verziót is. :)