ennél szebb művészfilmet még szerintem soha nem láttam.

paterson boldogan éli mindennapjait. egyszerű léleknek tűnik első pillanatra: egy buszsofőr, aki kutyát sétáltat, megiszik egy korsó sört, és lefekszik aludni. ám közben verseket ír, és gyönyörű harmóniában él feleségével, aki teljes ellentettje.

ritkán van olyan film, amit ha otthon nézek, nem mozgatom meg a kurzort, hogy még mennyi van hátra belőle. ez a film az elejétől fogva magával ragad, és a végéig ott tart! varázslatos