Életem eddigi legbetegebb és legszürreálisabb filmélményét adta, abszolút kedvencem lett. Nem is nagyon tudok róla mit írni, még mindig a hatása alatt vagyok. Imádtam minden egyes percét, a poénok keserűen magyarok, ahogy az egész atmoszféra is – nyomasztó és az ember szégyelli magát, ha a halálon nevet, de mégis megteszi újra és újra. És a happy end is kellően groteszk, imádtam.