Hamisítatlan Buster Keaton-film, rengeteg óriási poénnal. Ezúttal egy adaptációt láthatunk, mégpedig R. C. Megrue 1916-os Hét Esély c. vígjátékának feldolgozását. Ez azt is jelenti, hogy a történet sok szempontból elég szövegközpontú lett, ami ugye egy némafilmnél elég visszás dolog is lehet (még akkor is, ha akkoriban mondjuk nem nagyon lehetett válogatni az eszközökben). Viszont Keatonék kimaxolják a humort, a szövegek is megfelelő módon viccesek, de a képi világon is nagyokat lehet nevetni, főleg a nagy üldözős jelenetnél a végén, ami számomra már kicsit Benny Hill hasonló kalandjait is felidézte. Természetesen a filmnek saját, követhető narratívája van, a történet jól megcsinált és korának megfelelően ki is aknáz minden megléphető fordulatot. Mindenképp egy nagyon szuper némafilm, és Buster Keaton neve amúgy is gyakorlatilag garancia a jó minőségre, szóval érdemes.