Sajnos Asimov művéhez, melyből adaptálták A kétszáz éves embert, még nem volt szerencsém, (rajta vagyok, hogy beszerezzem, és elolvassam,) viszont amióta először láttam ezt a filmet, azóta rajongok érte. Nem elég, hogy elejétől a végéig képes olyan humorral szórakoztatni a nézőt, hogy egyszer sem érezni erőltetettnek, de közben nem egyszer könnybe is lábad a szeme Andrew és szerettei gyönyörű történetétől. Robin Williams mesteri játéka pedig már csak hab a tortán. Mindennek a tetejébe a remek rendezésnek köszönhetően sokadszori nézéskor is észre lehet venni addig rejtve maradt kis vizuális infókat.