Rendkívül érdekes film volt. Többször is bebizonyította, hogy nem a fegyvertartás miatt történnek a fegyveres gyilkosságok, hanem azért, mert komoly gond van a fejekben. Különösen az tetszett benne, hogy megmutatta, azt, hogy Marilyn Manson mennyivel szimpatikusabb, és még empatikusabb figura, mint mondjuk Charlton Heston. Az egyik egy példakép még ma is, míg a másik a tipikus mumus, akire mindent rá lehet fogni, akit bűnbaknak lehet kikiáltani. Mégis ő az én olvasatomban, ebben a helyzetben a jófiú.