Néhol már túllépett a gusztustalansági szintemen, de a többin végig röhögtem. Fenomenális. Még úgy is, hogy Jay-jel tudtam egyedül szimpatizálni, a többiek mind idegesítő k.csögök voltak.
Ó, és #valószínűleg# biztosan túl sokszor láttam a HTTYD 1-2-t angolul is, mert Jay Baruchel annyira Hablaty volt nekem végig. Tök ugyan úgy beszélt végig (általában a szinkronmunkák másmilyenek szoktak lenni), úgyhogy az volt a benyomásom, hogy Hablaty ilyen lenne a 21. században, ha kicsit lezüllene.