Ha elfelejtenénk a vígjáték műfaját meg Mossack és Fonseca karakterének debilségét, akkor egészen kiemelkedő lenne a film.
Maradhatna a lazaság, a kikacsintások, Oldmanék is lehetnének ugyanilyen piperkőcök és mesterkéltek, csak a gagyiságot kellene végre magunk mögött hagyni.
A történetvezetés, az egyik epizódból a másikba ugrálás kifejezetten tetszett, nekem teljesen koherens maradt végig. És azt az ötletet is nagyon értékelem, hogy a pénzügyi világról ne egy száraz, emészthetetlen film készüljön, ami a hétköznapi ember számára érthetetlen és unalmas – pont mintha a híradóban látna hasonló tudósításokat. Ha csak egy ember értette meg jobban ezeket a machinációkat, már akkor is megérte elkészíteni.