A gyermekkori, nagy moziemlékeim egyike. Elsőre talán gyermetegnek és butának tűnhet, hiszen egy régi rajzfilm élőszereplős feldolgozása, amint jobban belenézünk, azonban kiderül, hogy elég komoly érzelmi töltettel rendelkezik. Ezt a nemrég elhunyt James Horner zenéi gyönyörűen kihangsúlyozzák, amivel pedig kellemesen elkeveredik benne a humor és a dráma. Ezen felül meg kell jegyeznem, hogy hiába beszélünk egy 20 éves filmről, az effekteket ennyi idő elteltével mondanám rossznak. Egyes sorozatok még ma sem képesek ezt a szintet megütni.