Nem is tudom hanyadszorra nézem már meg ezt a filmet. Ez az egyik örök kedvencem, számomra már klasszikusnak számít. Ha rossz kedvem van, ha esős időre áll, ha vizsgákra készülök, vagy ha egyszerűen csak szeretnék kiszakadni a mindennapok szürke mocsarából, akkor ott van nekem ez a film. Shailene Woodley jól alakít a filmben, hozza az elvártat, Theo Jamesről és karakteréről Négyesről meg aztán ne is beszéljünk. Ő az egyik kedvenc filmes-könyves pasim. Igaz, a könyvhöz nem érhet fel, hiszen vannak olyan elemek, amiket az ember csak akkor ért, ha olvasta a könyvet, de még számomra is furcsa, hogy hiába láttam már vagy százszor minden egyes nézésnél tud valami újat mutatni a film. A részletek, a szöveg, egyre jobban kirajzolódik, és lassan minden elejtett mondat, minden elejtett apró utalás akár a díszletben is, még fantasztikusabbá teszi az egészet.