Nagyon aranyos, biztos imádtam volna kicsi koromban. Oké, így is imádtam. Paddington imádnivaló, a történet aranyos, a látvány is tetszetős, és az egésztől olyan kis cuki gyerekkori hangulatom lett. A fura gonosz szomszéd volt a legviccesebb a kedden lejárt májkrémével, az uborkájával meg a szottyadt virágaival. :P
A könyvet csak a film után láttam, de nem zavar, hogy vannak közöttük eltérések, eismerem, hogy kellett bele egy kis gyerekbarát akció.
Ezek után nem tudok többé anélkül Downton Abbey-t nézni, hogy ne látnám lelki szemeim előtt Lord Granthamet takarítónő szerkóban.