Ha az év első fele a Csernobil-ról szólt, a második felét nyugodtan szentelhetjük a Central Park-i Ötöknek, a Netflix legnézettebb minisorijának, a When They See Us-nak.

A rendszerszintű hibáktól hemzsegő angolszász igazságszolgáltatás kiteljesedése: a szigorú bíró, az érzelem alapján döntő esküdtszék, a nyomás alatt dolgozó nyomozók és végül az ügyésznő, aki nem látta a grafitot a tetőn, mert elvakultan hisz a mai napig bűnösségében annak az 5 fiatalnak, akiknek a legnagyobb hibájuk, hogy minek mentek oda.
A képernyőn megelevenedik a szisztematikus és intézményesített rasszizmus, a hatalommal való visszaélés és az eredménytelen nyomozás legitimációja.

A rengeteg jó színészi játékból a legtöbb csapást elszenvedő Jarrel Jerome teszi fel a lécet igen magasra a filmhosszúságú utolsó részben, de az előzményekre sem lehet panasz, ami a drámát illeti. És végre a regnáló amerikai elnököt sem egy komplett baromként tünteti fel a képsorok. Nem.