Úgy látszik, ma nyomasztani szeretném magam, de nem baj. Megrázó dokumentumfilm. Itt aztán nincs semmi előre lebeszélve, megrendezve, a vágás távol tartja magát mindennemű manipulációtól. Az interjúk közben vannak fél-fél pillanatok, amikor az interjúalanyok szemében megjelenik maga a tragikum, pl. az egyik fiú vígan mesélni kezdi, mi mindent nyelt le, hogy átkerüljön a kórházba (borotvapenge, drót "fenyőfa"), hányszor próbált öngyilkos lenni, majd levonja azt a konklúziót, hogy de végül is mindegy, ha szétosztanának itt fegyvert, a fele társaság megölné magát, de így nehezebb, meg amikor a halállal szembesülnek, inkább visszalépnek, mert mégis… És jön pár másodperc hallgatás, távolba meredés. Egyszerűen belém égett. Mindenesetre tanulságos nagyon, mindjárt rá is vetem magam a Káin gyermekeire.