Azt bírom rendkívüli módon Flanagan stílusában, hogy itt is mennyire biztos kézzel tudja a karaktereket megfogható háttérrel, érzelmekkel felruházni, és ezáltal egy elsőre átlagnak tűnő sztorit figyelem felkeltővé, nem szokványossá tenni. Bravó!
A szimbolikákat is jól használja, egyedül a parafaktor nem mindig talál be. Többnyire működik, a háttérben vagy a sötétben megbúvó, néma csendben figyelő alakoktól most is kivert a víz, de 1-2 jumpscare kicsit aláásta a hangulatot.