Azt le kell szögezni, hogy a kissrácot alakító színész valami eszméletlenül zseniális, és én ekkora csavar(okra) nem számítottam, meg ennyire erős jelenetekre – és nem, nem a látványt értem ez alatt, hanem azt a tehetetlen és beteg, fullasztó atmoszférát, amit a karakterek és a helyzetek kreáltak.
Szóval ebben baromira nincs hiba. Az az én nyomorom, hogy a gyerek olyan szinten felidegelt, hogy itt sóhajtoztam már.
Bármennyire is nyomkodom le a saját torkomon, hogy jaj de jó, azért ha az ember belegondol, nem az. Egy valamire való helyszínelő fél pillanat alatt átlátná a dolgokat, azért hagyjuk már… mese habbal.
De annak kiváló volt. Főleg, ha nem vesszük komolyan, de minek annak venni, amikor ott a vígjáték cimke?