DISTURBING.

Ha egy szóval kéne jellemeznem, ez lenne az.
Csak erősebb idegzetűeknek ajánlom.

A rendező többi alkotásához hasonlóan nyers a képi világ és a történet, egészen orrba-nyomós (amikor tudod, hogy na ez tényleg borzalmas, de nem tudsz nem odanézni – mert nem hiszed el, hogy TÉYLEG bejátssza a rendező, hogy TÉNYLEG végignézed.. a valóságban is hasonlót élhetünk át talán?) és közben van benne egy olyan humor, ami végigvonul az egészen és.. hát én nem tudtam nem nevetni. Sokszor. A kettő meg együtt számomra kifejezetten élvezhetővé tette a filmet.
A történet szerintem jó ütemű, nekem egyáltalán nem tűnt lassúnak és amilyen egyszerűnek és nagyszerűnek tűnik, olyan fantáziadús és részletes a kidolgozottsága (apróságok, mint pl. a rúnák, amik megjelennek – a szimbolikájukra érdemes rákeresni!).

A vége nem igazán tetszett – gondolom ez is olyan, amin hosszan lehetne elmélkedni.. még nem sikerült megfejtenem.
A főszereplő nőt nagyon utáltam. Meg sok más szereplőt is.