Tudatfolyam regény filmtekercsre írva – sok-sok elbújtatott életszeretet a nyomasztó hangulatba csavarva.
Ez a film mindig szétszed, és újra összerak, felépít, belelök az életbe. Mondják, hogy van idő, ó, de sok idő az elmúlásig, de ez ordas nagy hazugság. A boldogság az apróságokban rejlik, egy kanálról lenyalt mogyoróvajon át az önzetlen szerelemig, kicsi dolgokból kinőtt határtalanság: élet. És az elmúlásnál a számadás; az pedig nagyon nem mindegy, hogy miként ér véget. Ott már nincs alku, sem ajándék percek, ez csak film; a vászon előtt viszont az élet van.
Erős film, gyönyörű és fájdalmas, mégis pozitív hangulattal zár a végén, megerősítéssel és életszeretettel; azt hiszem, ennél nagyobb erőt nem adhat 3 órába zárt digitális képanyag.