Aki szereti a kicsit továbbgondolós filmet, ami időt is hagy arra, hogy már a nézése közben elindítsd az agyadban a saját futamaidat, azok szeretni fogják. Kevésbeszédes, lassú, szépen fényképezett film, egy szinte ismeretlen, egyfilmes európai rendezőtől.

Ez a film a traumafeldolgozásról, az újrakezdésről, a menekülésről, a kik vagyunk, mik vagyunk miről szól és arról, hogy el lehet-e felejteni a múltat, mennyire ismétlődnek a kapcsoltok, és hogy csavarogni érdemes-e, lehet-e.