Christina Applegate karaktere nagyon jól sikerült. Tetszett a szókimondása, az állandó káromkodás, a meditációk és az is, hogy megmutatták azt is, amikor tombol a dühtől vagy épp sír tehetetlenségében. Szép íve volt a történetnek, fokozatosan derültek ki a dolgok, melyek nagy része azért sejthető volt. Tetszett a gyerekekkel és környezettel való viszony, éreztem benne valami emberit, annak ellenére, hogy európai tekintettel is hihetetlen luxus vette körül őket. Legvadabb álmaimban elképzelni sem tudok olyan házakat, amiket ingatlanosként árult egy átlagos hétköznapon. Judy karaktere kicsit idegesítő volt, főleg a veszekedések során tanúsított –I’m sorry. – It’s okay. válasza. Külön örültem, és nagyon bátor dolognak tartom, hogy Applegate történetét ismerve bevállalta a spoiler. Sok fontos dologról tettek említést, de mégis könnyed, szerethető és néhol vicces módon.