Így harmadjára látva jutott el részemről arra a pontra, hogy simán méltó prequelsztori Marcus Nispel filmjének.
Jonathan Liebesman ügyesen implementálta át Texas fülledt, szikár hangulatát, a dinamikus operatőri beállításokat, intenzív zenékkel társítva. Ami viszont egyértelműen a még pozitívabb tartományba vitte, hogy egyik szereplő se volt számomra idegtépő, hanem a maguk keretein belül volt motivációjuk, ésszerűen cselekedtek, mi több azonosulhatóak voltak. Jordana Brewster nem sokkal marad el külsőre és jellemre Jessica Biel-től, abszolút megnyerő, ahogy a csapat többi tagja is korrekt személyiség. Azonban itt megint csak R. Lee Ermey lopja a show-t, óriásit alakít ismét a fazon. Hewitt-ék múltjához, egyéni történeteihez adtak koherens plusz tartalmat, ami határozottan hozzátesz a végeredményhez, és ahhoz képest hogy effektíve egy előzmény, a lezárás meglepett a jó értelemben. Vadabb, vérgőzösebb mozi, stílusos, remek kiegészítése, párdarabja a 2003-as feldolgozásnak.