Lassú film ez, elnyújtott, elmélkedő, hosszan fényképezett jelenetekkel. Nem sok minden történik benne, de mégis nagyon megfogott a hangulata. Az egykor ragyogóan fejlett, mára elnéptelenedett, elhagyott Detroit utcáit járjuk. Az éjszakai lámpák sárgás fénnyel világítják meg az néptelen utcákat.
Szeretem ezt a fajta időtlen nihilt, amiben ezek a vámpírok élnek. Tehát most nem magát a vámpír dolgot éltetem, hanem magát az életstílust. Olyanféle szabadságot nyújt, amit nem tudok megtapasztalni, idő és pénz hiányában. Mégis valami ősöreg fáradtság járja át a szerepelőket, ők mindent kipróbáltak már, sok új nincs számukra, a világot már-már kívülről is tudják szemlélni, nincsenek pótolhatatlan dolgok. De hajtja őket valami ösztön, ami miatt nem tudják feladni.