Annyit kértem a Páromtól, hogy vicces filmet nézzünk… A történet tetszett, tele mély érzelmekkel és a végén szép lezárással. Voltak benne vicces és szomorú részek, tetszett, de nem a vidámság az első, ami eszembe jut róla, inkább az, hogy az élet mindig túl rövid, tudni kell megbocsátani és igenis létezik igaz szerelem, ahol a másik nélkül képtelen vagy élni és komoly áldozatokat hozol érte, csak azért,hogy ne maradjon egyedül. Helen Mirren karaktere nagyon tetszett, nem volt a valóságtól elrugaszkodott, igazi szerethető nő. Egy közös életút véget láthatjuk a maga hullámvölgyeivel. Az alapötlet nagyon aranyos,hogy egy végső útra indulnak, nem olvastam a fülszöveget, így nem készültem fel arra, hogy nem sírva nevetős film lesz.