Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

489 zóna filmekről »


Mozipremierek

Az utolsó táncosnő (2024) 10 év gyűlölet (2025) Égen-földön Natacha (2025) A végállomás a halál (2024) A hajfonat (2023) A leselkedő (2024) A Kárhozott Vidék (2025) Volt egyszer… az anyám (2025) Diplo, a kis dínó (2024) Háttérzene államcsínyhez (2024) Goebbels, a manipuláció művészete (2024) Elefántos kaland (2024)

Streamingpremierek

Mocskos játékok (2025) Hosszú motorozás hazafelé (2025–2025) Az esküvőtől a gyilkosságig: Amerikai családi dráma (2025) Nagyik (2025) Királyi szerelem (2025–) Cuckoo (2024) Karol G: A holnap gyönyörű volt (2025) A mosolygós gyilkos (2025–) Örökké (2025–) A felmérés (2024) Ólomkatona (2025) Az eltévedt golyó 3. (2025)

Random kedvcsináló

Aneun Waipeu (2018–2018)

Vegyes érzéseket kelt a film. Az eleje túlságosan ismerős, a csirkedobálástól a nyakunkba szakad mindenig, amikor már a legkisebb dologba is belekötsz csak, hogy kiadd magadból a feszültséget. Ha nem lennél olyan fáradt, akkor toleránsabb lennél a másikkal is, talán foglalkoznál az ő nehézségeivel is, de ha úgy érzed, minden a te nyakadba szakad, akkor a másik nyűgje már nem érdekel.
Örülök, hogy a végére rájöttek, hogy két dolog van egy kapcsolatban, ami nélkül meghal a gyerekek után: tolerancia és kommunikáció, na meg jó szervezés. A közepéről én hiányoltam a gyerekeket. Ezt sokkal jobban megoldották a Go back couple-ban. Nem hiszem el, hogy egy apának ennyire nem hiányoznának a gyerekei. Mármint oké, van ilyen, de nem szeretem az ilyen férfiakat.
Kíváncsi lettem volna, hogy a hajléktalan férfi ki volt, meg Woo Jin anyukája mikor hogyan ment vissza az időben. Illetve, ha az első két alkalommal beteg lett, mi miatt nem alakult ki nála a végén.