Volt most egy Gaspar Noé-minimaraton a kedvenc mozimban, az Eksztázis meg ez, az Eksztázist már láttam kétszer, úgyhogy azt most nem néztem meg újra, de ez, bah… Ehhez képest az Eksztázis egy tök nyugis és laza kis film.
Ez meg egy nagyon nem nyugis és nagyon nem laza kis film, még jó, hogy csak 50 perc, tényleg, ebből nem nagyon bírnék többet, mert annyira igénybe veszi kb. az összes érzékszervemet, hogy utána csak fetrengek ott a moziban valami audiovizuális sokkban, amíg be nem jön a jegyszedő csávó, és meg nem kér minket arra, hogy légyszi menjünk már ki, mert be akarja zárni a termet.
Jó volt utána meglátogatni a környék depresszív-kihalt kocsmáját, ahol nem volt se ember, se diszkófények, se zene, se semmi.
A filmről meg direkt nem írok. Nézzétek meg. Csak 50 perc, na, és ütősebb 50 perc az, mind bármely random Netflix-sorozat 50 perces darabja.