70-es évek vége Amerikában. Egy teljesen átlagos családanya, aki neveli a gyerekeit, vezeti a háztartást, énekel a templomi kórusban, mindenki szereti. Egy baja van, hogy a férje nem igazán érdeklődik iránta, mintha csak egy megszokott bútordarab lenne. A főszereplő tökéletessége mögött, ahogy az lenni szokott, olyan elfojtott érzelmek vannak, amik először egy titkos viszonyba, aztán pedig gyilkossághoz vezet. Lassan indul a történet, de érthető ez a tempó, mert így jól megismerhetjük Candy történetét kívül-belül. Nem tudtam, hogy lesz vége, mi lesz az ítélet, és meglepő volt, hogy egy olyan ügyvéd védte, aki nem is volt jártas ilyen ügyekben. A sorozat legjobb része Elizabeth Olsen játéka volt. A karaktere olyan jól játszotta a tökéletes, képmutató családanyát, hogy más körülmények között ki sem derült volna, hogy ő tette.