Xiao Q (2019) 100% 2★

Ez egy gyönyörű film volt, ami nálam azt jelenti, hogy majdnem az egészet végig bőgtem. Az első fele tele volt feszültséggel és szorongással. Új élethelyzet, kilátástalanság, tagadás és düh, ami sajnos sokszor másokon csattan, igen, a kutyuson is. Quillnek, a vakvezető kutyusnak alkalmazkodnia kell új gazdájához, még ha nem is egyszerű eset. Szerencsére a fizikai akadályokon kívül ezt a láthatatlan akadályt is képes kezelni. Nem csak egy mankó, hanem igazi családtag válik belőle. A film bár fukarul, de megajándékoz minket pár boldog pillanattal is.
Aztán a vége felé feltűnik a legnagyobb és elkerülhetetlen ellenség: az idő múlása. A búcsúzás és elmúlás. Kedvenceinknél ez még nehezebb, hisz sokszor nem nekik jut a döntés, hanem nekünk. Nekünk kell megküzdeni a dilemmával, mivel teszünk neki jobbat, megkíméljük-e a szenvedéstől, vagy lehet pont megraboljuk a fennmaradó kis időtől, amit megírtak neki. A döntés minden esetben nehéz.
Nem tudom, hány kutyussal forgattak, de mindegyik gyönyörű volt, a fiataltól az idős kutyusig. Simon Yam-et évek óta nem láttam, nagyon jól áll neki a kor és ebben a szerepben briliáns volt. Ami még külön tetszett, hogy a kutya szemein keresztül is láthattuk néha a világot.
Kutyás filmek kedvelőinek szerintem ez egy gyönyörű darab. Viszont azok, akik nem szeretnének sírni messze kerüljék el ezt a filmet. Akik meg megnéznék, maradjanak a rolling credits-re is a film végén.