Viszlát Charlie! (1964) 77% 3★

Nos, az az igazság, hogy én Farkangyalt, ami ennek a filmnek a feldolgozása, nagyon szeretem még a címe ellenére is. Most, hogy láttam az eredetit még mindig azt mondom, hogy az közelebb áll hozzám, mert ezt a filmet szerintem csak a színészek iránti tisztelet miatt szeretném.
Kezdjük ott, hogy Debbie Reynoldsnak egy fiatalkori filmjét sem láttam korábban, úgyhogy nagyon kellemes meglepetés volt, hogy szerepel benne, és az is, hogy milyen szép is volt ő valójában. Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy egy percig sem hittem el neki, hogy egy férfi költözött belé. Ez valószínűleg nem csak neki, hanem a korabeli sztereotípiáknak is köszönhető, ebben az időben a nők nem tudtak nem nőiesek lenni. Úgy akarták férfiassá tenni a filmvásznon, hogy nagy terpeszben ült le egyszer-kétszer. Ezzel szemben Ellen Barkin a Farkangyalban (tényleg ne a cím alapján ítéljetek) csetlik-botlik, mint ahogy egy férfi tenné ha egyik nap női testben ébredne. Szóval nekem kevés volt a látvány.
A másik problémám szintén nem a film hibája, de Walter Matthau nagyon keveset szerepel benne, ami azért baj, mert nagyon jól állt neki ez a szerep, el tudtam volna még nézegetni :D

Az a helyzet, hogy én ennek a feldolgozását annyira, de annyira nagyon szeretem, hogy nehéz elvonatkoztatni.
Először is kezdjük azzal, hogy két hete még azt sem tudtam, hogy van ez az eredeti történet. De miután megtudtam, mi készült belőle, felcsigázott, főleg a szereplőgárdát látva. És ha megpróbálnék rá egy teljesen különálló (egyébként az, hiszen ez az eredeti) filmként tekinteni, akkor egy tök kedves, könnyed, aranyos vígjáték ez, helyes, vicces szereplőkkel, akik a 60-as évek stílusában hozták, amit a történetből lehetett. De (és itt az a pici de), hogy ennek a történetnek szerintem kivételesen jót tett, hogy újra előszedték a 90-es években és egy kicsivel több merészséget adtak a játékos csibészséghez.
Igazat kell adjak @desertangelable-nek abban, hogy egyrészt baromira meglepő Debbie Reynolds-ot ilyen fiatalon látni (igazából végig nem tudtam összeegyeztetni ezt a csinos kis nőt az általam ismert idős asszonnyal), másrészt tényleg annyira elképesztően nőies, hogy a kor minden lehetőségét bevetve szövegben és mozdulatban is csak néha-néha érezni azt tőle, hogy ő férfi odabent. Ettől még bájos a szerepben, csak nem férfias. spoiler
Tony Curtis ellenben majdnem annyira szerethető volt George-ként, mint amennyire Jimmy Smits Waltere, de csak majdnem ;)
És én is sajnálom, hogy Matthaunak nem jutott több tér, mert jópofa figura volt.