Vakáció a buszon (1973) 71% 8★

A buszon univerzum utolsó hiányzó darabjaként végül a Vakáció…-t is sikerült abszolválni, a tét pedig magas volt: ez az egyetlen epizód, amit korábban nem láttam, így végül is remek lehetőséget biztosított ahhoz, hogy teszteljem, valóban jó dolog-e A buszon mozikat nézni 2024-ben, avagy minden rajongót megvezet ma már a kétes nosztalgia…
De magabiztos válaszom röviden és tömören: ezek a filmek még mindig önjogukon jók!

Igaz, ezúttal már egészen máshogy, mint korábban. Ez a mozi példának okáért az univerzum legbátrabb, önmaga világától leginkább elszakadó, talán egy reményteljes jövőbe tekintő hattyúdala, amit ténylegesen már csak hónapok választanak el a fájdalmas lezárástól. 1973-ban járunk, a tévésorozatban Robbins ekkor már nem is szerepelt, Varney pedig az utolsó évad végéig sem bírta ki – a filmben ennek nem hogy nincs nyoma, de a kis Arthur ránézésre már legalább hét éves, meg nem történtté tették Arthur és Olive válását, ugyanakkor a történet felütésében Stan, Jack és Blakey egyszerre veszíti el az állását.
Bár a buszos tematika maradt, de az immáron a gigantikus üdülőtelep közegébe helyezett cselekmény sokkal inkább emlékeztet minket egy Folytassa… filmre, mintsem kedvenc londoni buszosaink sokszor kisstílű és cseppet sem elegáns csetléseire-botlásaira. Ennek megfelelően az első részből még nagyon kikiáltó társadalmi problémákat feszegető felhangok elnémulnak, marad a szórakoztató faktor, az azonban nagyon magas szinten. Vélhetően itt dolgozott a stáb a valaha volt legnagyobb költségvetésből, vendégsztárokat hoztak a színre, és minden addiginál lazábban kezelték a női meztelenségre vonatkozó szabályokat.
Probléma azonban, hogy a film- és tévésorozatban bemutatott kis univerzum kitágítása sikerül ugyan, de a kreatív háttér érezhetően nem éri el azt a magasságot, mint a közvetlen előd, a Lázadás a buszon esetében. A történetben nincsenek meg az ottani hangos felröhögésekre ösztökélő csúcspontok, az új, direkt ide írt poénoknak Folytassa…-utánérzetük van, a sorozatból átmentett újrahasznosított elemek elkoptak. A zene kimondottan lapos, de a filmezés minősége szép. A kis Arthur talán nem, de a mama udvarlója, a nővérke és a házsártos házaspár szerethetőek, az eredeti szereplők természetesen hozzák a tőlük elvártakat, egyedül talán Blakey karaktere van már a lehetetlenségig kifacsarva ekkor.
A magyar szinkronban sajnos újra Kerekes József lett Stan hangja – nem ellene szól ez a megjegyzés, de nem tesz jót a karakternek, ahogy Jacken is sokat lágyított volna újfent Schnell Ádám.

Szórakoztató mozi, kellemes brit komédia, de az első két mozifilmtől már lemaradozik. Azt mindenesetre nagyon nehéz megérteni és elhinni, hogy ezután nem sokkal nyomtalanul és örökre beszántották a teljes szériát…

Hát, engem ez most inkább csak fárasztott. Nem ez lett a legjobb Buszon-film evör, ám ettől függetlenül még így is meglehetősen szórakoztató. Mindenki hozza a maga elcseszett habitusát, és ugyanúgy minden a csajozás, illetve az „entyem-pentyem” körül forog.
Ami talán a leginkább fájt, az az, hogy Arthur lehetett volna még „mocsokabb”. Jobban szeretem, amikor nagyon bunkó. Itt viszont már olykor átment papucsba, és brr.

Plusz naná, hogy elviseltem volna több felvételt a tengerpartról és a környékről, mert hát mégis csak Wales… :)

Az utolsó film alapvetően biztosít egy egész normális lezárást a sorozathoz. Persze bár a karakterek vakációznak, minden marad a régiben, ugyanazok a nagyszerű jellemek csapnak össze, akik eddig. Persze a teljes banda felbukkan a tengerparton is, nem kell hiányolnunk senkit.