Utolsó utazás (2010) 81% 58★

Egyszerűen úgy érzem, képtelen vagyok értelmes értékelést írni. Kétség kívül, ez nem egy vidám film. Nincs sok tanulsága, nincs happy endje – vagy de? Mégis úgy érzem, rettentően mély film. Az utazás során a szereplők rájönnek, hogy változtatni kell az életükön. A haldoklóhoz való hozzáállás pedig tényleg ilyen. Van aki túl aggódja, van aki lesajnálja, van aki fel akarja vidítani… Melyik a jobb? Egyik sem. Egyik sem jó. A haldokló is azt várja el, hogy úgy viselkedjenek vele, mint bárki mással. Ez viszont nem lehetséges. Az ember nincs úgy kódolva… Nem tudunk és nem is akarunk nem tudomást venni arról, ha haldoklik egy szerettünk. És szerintem a legszomorúbb az egész filmben az, hogy spoiler

Teljesen vegyesek az érzéseim ezzel a filmmel kapcsolatban.
A téma örökzöld, mindig van mit beszélni róla, bármily nehéz és kellemetlen.
A különlegessége az, hogy itt nem a család viszontagságait mutatja be a betegség miatt, hanem a barátokét, akik az ember második családja és akikre mindig minden körülmények között számíthatunk.
Ami miatt értékeltem, az a színészi játék, illetve az, hogy szépen mutatja be a betegség folyamatát, a leépülést, a lelki folyamatot. (már amennyire ezt szépnek lehet nevezni.)
Ha az utam vége felé közelednék, talán lehet én is így döntenék, mint James. Hasonlóan akarnám megélni a dolgokat.
Minden kiemelt pozitívuma mellett viszont akkor is azt mondom, elég volt egyszer megnézni ezt a filmet. Kellően nyomasztóra sikerült ahhoz, hogy egy megtekintés bőven elég legyen.

Szentimentális baromság, giccses képek, fantáziátlan rendezés, még Cumberbatchért sem érdemes megnézni, lányok.

Ez egy nagyon elgondolkodtató és nehéz film. Nehéz témával foglalkozik; egy olyan témával, amit bár már rengetegszer feldolgoztak, itt még is máshonnan közelítik meg. Nem a szerelmet, vagy a családot állítja a középpontba, hanem egy nehezebb témát – a barátságot. Egy olyan baráti kör van itt terítéken, aminek tagjairól bár nem tudunk meg túl sokat, még is megismerjük problémáikat, és azt a mérhetetlen feláldozást amit legjobb barátjukkal szemben tanúsítanak. Az ötlet, miszerint főszereplőnk James egy utolsó utazással akarja megkoronázni rövid életét, véleményem szerint zseniális. Így a filmnek lehetősége van olyan hangulatok átadására, amik más körülmények közözz nem kerülnének elő. Lehetősége van elénk tárni a metaforát; az élet igazából egy nagy utazás, amit nem szabad küzdés nélkül feladni.
Az eleje kissé döcögősen indul; hangulatból hangulatba esünk át, az átkötések itt még nem sikeredtek igazán jól. De szerencsére ahogy haladunk egyre előrébb, a film fel vesz egy tempót, amit utána végig tart. A dialógusok nem túl hosszúak – sőt túlzásba se vitték őket –, ám annál ütősebbek. A karakterek szinte az összes megszólalása mélyebb mondanivalót rejteget; mert akárhogyan próbálják felhőtlenül élvezni az utazást, az egész történetet áthatja a halál, és az azon túli élet gondolata. Ennek kiteljesedését pedig gyönyörűen komponálták meg. A vége nagyon átütő lett. Az utolsó mondatok, a küzdés és az igaz barátság megkérdőjelezése akkora érzelmi töltetet ad a filmnek, amit nehéz kezelni, de a rendezők gyönyörűen oldották meg. A végkifejletre végső soron lehetett számítani; abból ahogy James az egész utazás alatt viselkedik, tisztán kivehető hogy valami komolyat próbál lezárni magában. Le a kalappal Benedict előtt – ismét kifogástalan alakítást nyújtott.
Pontosan tudom hogy sírnom kellett volna. A vége tipikusan olyan vég volt, ami után az ember csak ül és bámul maga elé, egy kiadós zokogás után. Bennem valamit úgy tűnik genetikailag elkódoltak – bár lehet azért nem sírtam, mert az egész jelenet alatt azon gondolkoztam, milyen nehéz lehetett megcsinálni és felvenni azt a részt. Ettől függetlenül, bennem is felmerültek az ilyenkor akaratlanul is megjelenő kérdések. Mi lenne ha egyszer ez velem történne meg? Nem tudom. De az biztos hogy nem így csinálnám. De Jim indokai is teljesen érthetőek – hiszen ha távozunk, távozzunk bátran, nem igaz?

Maga az ötlet remek volt, de kicsit úgy éreztem, mint Cumberbatch mellett elröpült volna a többi színész és ez zavart bármennyire is James volt a centrumban. A film második felét én is erősebbnek éreztem, de ettől függetlenül zavart, hogy a többi karaktert némileg elnyomottnak, gyengének éreztem.

Emberi, megerinto, termeszetes.
Szerethetoen szentimentalis.
Es olyan angol :)

A történet önmagában is szomorúan szép, de ami még meghatóbbá teszi számomra az az,hogy nem a szokásos romantikus sablont látjuk. Ez az utazás a barátságról szól és gyönyörű képi világgal fokozza a szívszorító hangulatot.
Benedict legszebb filmje és az egyik legerősebb alakítása is egyben.
Ez volt az a film amin tényleg elbőgtem magam. :)

Sokaknál olvastam negatív kritikát ezzel a filmmel kapcsolatban, de nem tudom, miért. Én már többször is láttam és szerintem ez egy nagyon is komoly film. Mindegyik szereplőnek megvan a maga története és nekem nagyon tetszett, ahogy mindegyikre fény derült és a végén egységgé állt össze. Mint ahogy a karakterek is ismét megismerték egymást, hiába a legjobb barátok már évek óta. Ez az utazás nem csak Jamesről szólt, hanem mindenkiről.
Leginkább Miles változott, akit ugyan már a legelejétől nagyon kedveltem, de a végére… Hahh. Neki külön jár egy pacsi :P A többiek se rosszak, de az ő karaktere valahogy különösen megfogott.
Az biztos, hogy még sokszor meg fogom nézni, mert megunni nem tudom :)