United (2011) 81% 29★

Le kell szögeznem, hogy én nem szeretem a focit. A színészek és a trailer miatt döntöttem úgy, hogy mégis megnézem ezt a filmet. Valószínűleg szeretem kínozni magam, mert előre tudtam, hogy sírás lesz a vége. És sikerült is végigbőgnöm majdnem az egész filmet. Egy ilyen tragédiát egyszerűen nem lehet feldolgozni. Érdekes volt látni a klub életét, megismerni a játékosokat, de így nehezebb is volt elengedni őket.

Újranézés, és még mindig 90%. Pedig lehetne 100 is, ha nem ilyen rövid. Szinte semmire nem jutott idő, pedig a téma megérdemelte volna. Másfél óra alatt belekaptak mindenbe, kezdve azzal, hogy lett Charltonból sztár, hogy szerepelt a MU a BEK-ben, hogy élte meg az ’58-as repülőszerencsétlenséget, illetve hogy toboroztak új játékosokat… a meccsek nem hiányoztak, mert eleve a klub életén volt a hangsúly. Ezt nagyon jól visszaadták és csak sóhajtoztam közben, hogy régen a foci tényleg egy sport volt, ahol a csapat csupa lelkes focizni imádó gyerekből állt, akik a labdát kergették és nem a pénzt…

Végre beiktattam szinkronnal is. Ami – megjegyzem – egész jól sült el. Megmondom őszintén, bár nehéz volt, de az idők során végül sikerült megbarátkoznom a Tennant-Rajkai párossal. Ha Davidet magyarul kell hallgatnom, akkor a magam részéről – eddig a pillanatig – vele szeretem a legjobban. Maradhatna ez így a jövőben is (ha már muszáj magyarítani azt a gyönyörűséges hangot :D). Dougray Scott pedig… tökéletes volt, igen. Köszönöm. (Így duplán motivált voltam, hogy megnézzem eme filmet ily módon is. :D)
A filmről: őszintén szólva jómagam meglehetősen focianalfabéta vagyok, tehát túlságosan éles, kritikus szemmel sosem tudtam nézni ezt az alkotást sem, csak amolyan laikus módjára, úgy viszont nekem eléggé bejön. Bár felépítésileg kicsit furcsa – szerintem kaphatott volna még úgy 30 percnyi plusz játékidőt a film, de ezt leszámítva nagyszerűek a színészi alakítások – Tennant szokás szerint zseniális, és a dráma sem olyan felületes. (Ezt lehetett volna még tovább nyomni egy kis plusz percszámmal.)
A képsorok hangulata nagyon megkapó. Gyomorbizsergetően kellemes ötvenes évek, a felhőtlenebb verzió. (Avagy, nálunk ekkortájt sokkal siralmasabb volt a helyzet.) Aztán az is érdekes, hogy hogyan viselkedtek, milyenek voltak az akkori labdarúgók. Én túl nagy kontrasztot látok, sajnos. Régen valahogy – mint oly sok minden – ez is sokkal szimpatikusabbnak tűnt… Aztán persze lehet, hogy sokat szépít mindezen az idő, de akkor is. Amikor azt látom, hogy pipáznak ezek a srácok, meg olyan emberien kommunikálnak egymással és másokkal is… Hogy [szinte] ingyen is teszik a dolgukat, mert ők nem a pénzt figyelik, hanem magát a szellemiséget, az élményt, amivel gazdagodnak… És, így is csoda születik… Azért az „megér egy misét”.

Én nem is értem, hogy eddig ezt a filmet miért nem láttam. Néhai nagymamámtól most megkapnám, hogy „Katrin, most menj át a másik szobába gondolkodni!”
Írtam még 2012-ben @egy_ember Sportrovatához a Merítésben egy kommentet arról, milyen családban nőttem fel. A releváns részeket az értékelés alatt elolvashatja akit érdekel.
A film elején elhangzott a tökéletes mondat:
„Old Trafford. This pitch sits in the middle of the largest industrial estate in the country. Over there, that’s where the cotton boys stand. There’s the joiners, the dockers, the millers. Nothing in common, until they’re here. We are their pride, at the end of the week. We set the world right for them. At least till Sunday morning. And we owe them the best.”
Csodás film a foci (és a sport) hőskorából. Alázat, kitartás, kőkemény munka, majd egy szinte feldolgozhatatlan tragédia amiből mégis muszáj volt talpra állni. Többek között azokért, akikről a fenti idézet szól. Minden tiszteletem Bobby Charltoné és mindenkié, aki ebben a hihetetlen munkában részt vett. És azoké is, akik ilyen remekül vitték filmre az eseményeket.

Mindig nehéz olyan filmeket nézni, amelyek igaz történeten alapulnak, talán ezért is halogatom a megnézésüket. Aztán megnézem őket és mindig elrabolják a szívemet, hogy mi mindenre képes az ember egy hatalmas tragédia után is.

Drámának nem rossz, de nekem bántóan hiányzott a labdarúgás belőle. Se egy passz, se egy gól, nulla másodperc éles foci, a városi sakkcsapat is lehetett volna ilyen erővel…