Tucatjával olcsóbb (Tucatjával olcsóbb 1.) (2003) 78% 178★

Továbbra is a legjobb (és legnagyobb) családi film. :D

Jajj…hogy ez nekem hogy tetszett. Tipikus 2000-es évek elején készült vígjáték, amiből ezret is meg tudnék nézni ezerszer, annyira imádom. A szereplőket és a karakterüket nagyon jól eltalálták. A gyerekek is nagyon jók voltak, és mindegyikük megkapta a saját figyelmét, mert kitűnt valamiben. Eleinte kicsit tartottam tőle, hogy spoiler de szerencsére nem így lett. Viszont a pasiját nagyon nem bírtam. Rengeteg vicces jelenet van benne. A legjobb az a kettő, amiben Dylan is szerepel, mert azokban 100%-os a káosz szegény gyerek. Én a végére azt hittem hogy spoiler, de azért így is jó, mert lássuk be, ez a befejezés reálisabb. Egyébként meg jó volt látni, hogy annak ellenére mennyien vannak, milyen összetartó családról van szó, akik mindent megtennének egymásért. Biztosan többször nézős, és már várom a második részt is.

Nagyon nagy kedvencem. Bármikor megtudom nézni. Ez a film még a legnagyonb szomorúságból is kitudna rántani.
Steve és Bonnie nagyon jó páros. Az életben is kedvenceim. Szeretem ha a filmben egy pár mindkét fele vicces. Itt ebben nincs hiány.
A gyerekek meg…milyen jó gyerekek. :D
A kis vörös ikrek a kedvenceim.:D
A hányós rész, mikor Tom és Kate telefonálnak és a gyerekek rosszalkodnak, a szülinapi buli. Ezek a sírva nevetős részek. Na meg mikor Tom ráZUHAN szegény Dylan-re. Az az arc:DDDD

A mai nap után ez egy jó kikapcsolódás volt, aranyos film és talán az egyik legjobb a családi filmek között :)

Kedves családi film, aminek lényege – nem meglepő módon – a család a legfontosabb! Steve Martin hozza az általa megszokott arcokat, a gyerekek cukik, a történet pedig aranyos. Vasárnap délutánra tökéletes választás.

Egy jól összerakott családi vígjáték. Steve Martin mint mindig zseniális.

Jaj, mennyiszer láttam én ezt régen. Most, hogy újraadták is szívesen néztem meg, jókat mosolyogtam, gyerekkorom szeretett filmje, és most is jó pillanatokat okozott.

Igazán szuper családi vígjáték, jó kis pillanatokat hoz, hogy az apa marad otthon a gyerekekkel.

Imádom ezt a filmet, ahogyan a második részt is. Bármikor képes vagyok újranézni, és bármikor képes vagyok rajta jókat szórakozni. Nem olyan rég néztem meg a hasonló témájú „Enyém, tiéd, miénk.” című filmet, de bármennyire is igyekeztem, nem tudtam megszeretni, nem is igazán tetszett, ehhez képest szerintem nem mérhető. Tetszik, hogy a gyerekeknek vannak személyiségük (legalábbis a többségüknek), nem az van, hogy összeömlesztettek egy tucat kölyköt, hanem adtak nekik hátteret, életet úgymond, imádom a szülőket is, jó színészeket találtak a filmre, a második rész pedig itt is ugyanolyan király, mint az első.

Imádom !! A gyerekek olyan édesek és a film is olyan cuki !