Ez a régóta várt eredettörténet bemutatja, hogyan lettek a TRANSFORMERS univerzum legikonikusabb karakterei, Orion Pax és D-16 bajtársakból esküdt ellenségekké, azaz Optimusz Fővezérré és Megatronná.
Transformers Egy (2024) 11★
Szereposztás
Kedvencelte 3
Várólistára tette 32
Kiemelt értékelések
Hasonlóan indítanám az értékelőm, mint a legutóbbi TMNT adaptáció esetében, hisz a teknőcös franchise-hoz hasonlóan, az alakváltó robotok is meghatározó részét képezték a gyerekkoromnak, köszönhetően pl. annak, hogy 4-5 éves koromban megkaptam karácsonyra a 86-os mozifilmet VHS-en, amit természetesen akkoriban rongyosra néztem. (Hiába volt „borzalmas” a Televideo által készített szinkron, számomra máig azzal az igazi.) A hatására felszínesen, de még az itthon kiadott képregényekbe is beleolvastam, majd tinikoromra jöttek a Michael Bay féle élőszereplős feldolgozások, melyek fölébresztették a mélyen még mindig bennem éldegélő rajongót. Ezek minősége persze fokozatosan romlott, míg az utolsó darabok már-már a nézhetetlen kategóriát súrolták számomra és már kezdtem is miattuk elengedni a témát, amin az Űrdongóval indító reboot sem segített, hisz a két legújabb mozi is szenvedett az érdektelen, vagy épp egyenesen irritáló emberi karakterektől.
Nálam az elmúlt kb. 30 évben a 86-os film csücsült a TF adaptációk trónján, és egészen eddig semmi sem tudta megközelíteni azt a színvonalat. Az erősen félrevezető előzetesek miatt ezt már meg sem akartam nézni, mivel egy kifejezetten gyerekeknek célzott, bugyuta humorral megpakolt, komolytalan cashgrab-nek tűnt, majd egy általam kedvelt streamer (Maximillian Dood) kritikájában azt hallottam, hogy ez bizony igazi nosztalgia vasút lehet az említett 86-os film rajongóinak, így nem is kellett tovább győzködni. Befoglaltam a jegyem.
A lényegre rátérve: Wow… Na, ez tényleg BARESZOTRONNNN volt! A klasszikus kedvencem ugyan nem taszította le az első helyről, (A kézzel rajzolt, tipikus retro animáció, a G1 design, Unikron és a soundtrack miatt kb. érinthetetlen, így ez nem is csoda.) DE nálam simán ott van az év 10 legjobbja között, amit a trailerek után abszolút nem gondoltam volna, szóval hatalmas meglepetés. A tökéletességtől talán csupán 2 dolog választotta el. Az összképet nézve pl. nem olyan vészes a humora, kevésbé tömény, mint mikor 2 percbe volt vágva kb. az összes, illetve szerencsére nem is Bayformers szintű arctépésről van szó, de néha azért zavaró tudott lenni, másfelől pedig annyira rohan a cselekmény, hogy az egyébként egész szépen tálalt, plusz teljesen korrekt mondanivaló rengeteget veszít a súlyából. (Emellett a spoiler szála is kissé nyitott maradt, ami a kasszáknál való gyenge szereplése miatt talán sosem lesz lezárva.) Tagadhatatlan erőssége viszont az animáció, a látványvilág, a soundtrack, a harcok koreográfiája, és persze a karakterek mélysége, hisz Orion Pax (Optimus) és D-16 (Megatron) személyisége még sosem volt ilyen szinten árnyalva. (spoiler) Egyszerűen, mégis átélhetően mutatja be a két alakváltó barátságát és azt, hogy az útjaik végül miért is váltak ketté, miközben olyan részeit is felfedezzük az univerzumuk mítoszának, amit a Bayformers féle adaptációk csupán felszínesen, durván torzítva, vagy egyáltalán nem érintettek. Bírtam Elitát, illetve Alfa Trion-t is, de az spoiler kapcsolatos fordulat valószínűleg senkit nem ért váratlanul, ha látta anno a 3. Bayformers-t, ahol szintén hasonló szerepe volt. Persze a segédje, spoiler is könnyen elárulhatta ezt bárkinek, hisz róla csak egy féleszű nem mondta volna meg messziről, hogy nem épp jó szándék vezérli. Ahogyan azt már megszokhattuk, a történet nem egy atomfizika, mégis jobban működik most, mint eddig szinte bármikor, és végre leteszi azokat az alapköveket a szériához, amik eddig eléggé hiányoztak alóla, hacsak az ember nem rágott át azóta 40+ évnyi képregényt, könyvet és animációs sorozatot még pluszban. Ez a kis előzmény tehát teljesen más fénybe helyezi szinte az összes többi adaptációt és nagyjából úgy tekinthetünk rá, mint a First Class-ra az X-men-nél. (Optimus és Megatron = Charles és Erik.) Talán még apróbb hiányosságaként azt emelném ki, hogy Megatron „bandájának” nevére nem ad magyarázatot. Miért pont Decepticons (Megtévesztők) / Álcák? Ezt az autobotok aggatták rájuk, vagy ők választották? Ha az utóbbi, akkor miért egy ilyen negatívan csengő mellett döntöttek, mikor Megatron abban a hitben él, hogy ő a jó oldalon harcol? (A tényleges ok mondjuk valószínűleg csak annyi, hogy a csoport nevét előbb találták ki a készítők, mint a háttérsztorit, így ez egy olyan szimpla ellentmondás, amin már utólag nem tudtak változtatni…)
Szomorú egyébként olvasni, hogy csúnyán bukdácsol a mozikban, mert én csak ajánlani tudom mindenkinek, így még azoknak is, akiket többnyire hidegen hagyott eddig ez a világ. Tökéletes ugródeszka, vagy kezdőfilm, ha szeretnének egy minőségi kóstolót abból, hogy mi fán terem a valódi, nagybetűs TRANSFORMERS láz. Ha ez tetszett, utána jöhet kb. minden más.
Kedvelem a Transformers filmeket – igaz, nem láttam az összeset. . . eddig –, de különösebben sosem rajongtam értük, jelen film megtekintése után viszont már érzem ennek az univerzumnak a varázsát.
Nem voltam a lelkes a trailerek láttán. Azok alapján 5-10 évre tippeltem volna a célközönséget, de erről szó nincs. Azaz úgy készítették el, hogy a gyerek és a felnőtt korosztály egyaránt tudja élvezni, és ez esetemben így is történt. Leginkább a – egyébként minőségi – külleme miatt volt ez az előítéletem, a film közepén viszont az volt az érzésem, a gyerekszerű animációval azoknak akarnak kedvezni, akik a Transformers / Alakváltók (1986) ismerték és szerették meg a Transformers világát, engem ugyanis szinte végig arra emlékeztetett.
Amellett, hogy eredettörténetnek is remek, lerakja az univerzum alapköveit, ismertet néhány érdekességet, az eseménydús, pörgős cselekmény pedig gondoskodik a figyelem fenntartásáról. Nem igazán voltak benne üresjáratok, és akadt néhány mélyebb, epikusabb pillanat is. Egyébként tiszta kommunista légkör a bányával, a kizsákmányolással, és ha úgy vesszük, az öntudatra ébredéssel, a lázadással egy proletárforradalom veszi kezdetét. :D
Még annyi, hogy általában rossz véleménnyel vagyok a női karakterekről, Elita-1 viszont egész kedvelhető.
Ezek után tehát nem húzom tovább a franchise elmaradásainak megtekintését.