Topseuta Yoobaeki (2018–2019) 90% 2★

Nehéz épkézláb értékelést írni:) Tudni kell rólam többnyire nehezen viselem a túltolt helyzetkomikumokat, itt mégis sokszor sírva nevettem és úgy kellett visszafognom magam nehogy felébresszem magam mögött a családot:P Nagyon tetszett Yoo Baek jellemfejlődése, de igazából azt is megmutatta a sorozat miért lett olyan amilyen:) az meg pláne tetszett, hogy mikor rájött az érzéseire egy pillanatra sem ingott meg, szó szerint bármit feladott volna érte:) A sziget maga egy kis mini édenkert…egy mini falu ahol még azt is tudják az emberek aznap ki milyen bugyit visel, mégis ez azt is jelenti, ha baj van nem vagy egyedül, mert egy emberként összefognak és bármit megtesznek egymásért. Az egész sziget őrültekből állt, mégis a sorozat végére kifejezetten megkedveltem mindet és szívesen odaköltöztem volna:)
Kinek? Lökött , romantikus vígjáték, tele helyzetkomikumokkal, egy nagyobb krízissel , de az is egy rész alatt lezajlik. Olyan estékre mikor magad alatt vagy, jó kajákat akarsz látni, szívet melengető összetartást és szeretetet és egy bolondokkal teli világot:) Az első rész után nem gondoltam volna, de most kifejezetten jól esett ez a sorozat :)

Én ezt egyszerűen imádtam… Micsoda édes kis semmiség! Évek óta vágytam rá, hogy elémtegye Dél-Korea a maga „Miért éppen Alaszkáját”… És bingó! Megkaptam. Ez a sori tök olyan!:) Nem kiemelkedő, közel sem hibátlan, sőt, valószínűleg hamar elfelejtem részleteiben a történéseket is, de ha eszembe jut majd, biztosan az fog belém hasítani, milyen vicces volt, mennyire szerethető, és milyen jól megmelengette a szívem ezekben a kusza karanténidőkben.

Régóta várólistán volt nálam ez a drama, de valahogy soha nem kaptam hozzá kedvet, pedig Kim Ji Suk ultimate kedvencem.:) Mostanában elég vegyes volt nálam a felhozatal doramák terén; volt itt sageuk dögivel, romantikus is akadt, hentelős is… és úgy vágytam valami >másra<. És azt hiszem, ez a sorozat épp ebben jeleskedik: MÁS. A szó legszebb és legjobb értelmében. A legnagyobb erőssége talán az, hogy csupa olyan karaktert vonultat fel, akik között mi magunk is szívesen élnénk, akiknek a bogarassága olyan üdítő, hogy szívesen beállnánk a sorba közéjük, akkor is, ha ezer bigott, egyforma ember mutogatna ujjal érte. Az erőssége tehát a kiváló jellemábrázolás, a vidéki miliő kedves kifigurázása, a „slow life” éltetése a rohanó hétköznapokkal szemben.

A színészi játék is nagyon bejött. Kim Ji Suk szuper színész, és bár a karrierje nagy részében eddig leginkább second lead szerepben láthattuk, az elmúlt években végre főszereplőként is egyre többször megjelent. És ez nem véletlen, hiszen egy nagyon karakteres alak, remek képességekkel. Eszement jól hozta a seggfej top sztárt, akinek nincsenek határok, bármit megtehet, és a bármiben nem gátolja semmi, esetleg a saját korlátai. Aztán egy nap őönteltsége találkozik a szigetlakókkal, akik nem esnek hasra tőle, sőt, csak az embert látják benne, semmi mást. És ez az önzetlen, érdekektől mentes pozitív hozzáállás az, ami elindítja őt a fejlődés útján. És ez hihetetlenül szép ívben van tolmácsolva felénk. Kim Ji Suk szépen hozta a szerepet, szinte mi is fellélegzünk a tyúklépések láttán, amit Yoo Baekként a változás útján tesz meg… ah, még inkább megkedveltem ebben a szerepben.

Jeon So Mivel is abszolút elégedett vagyok, sőőőt! Annyira jól magára öltötte a vidéki, burokban élő, félhibbant csajszi karakterét, hogy még a tájszólás is olyan jól és autentikusan állt neki, mintha tényleg együtt élne és lélegezne ezzel a kis szigettel, mintha tényleg megtalálhatnánk ott az év bármely szakában. Nem semmi alakítás volt az övé sem.:) A mellékszereplőket is nagyon szerettem, olyan jó kis csapatot sikerült összeszedni a sorihoz, hogy hiányozni fognak.:) Külön kiemelném Lee Han Wi-t, aki az egyik kedvenc koreai „apuka színészem”. Olyan hálás szerepet kapott itt, hogy sokszor igazán sikerült meghatnia. Óhatatlanul is arra gondoltam, hogy Ma Dol apukájából kellene sok-sok a világba… mellesleg Ma Dolból sem ártana több valódi.:) Képtelenség nem szeretni egy jószívű kalózt, aki édesen duruzsol a öreg mazsolára ráncosodott nénikéknek, és aki mindig ott van, hogy helyrepofozza, ami félresiklott az életünkben. Az ő karaktere testesíti meg leginkább azt, amilyen a barátság maga. Amilyen az odaadó, jót akaró szeretet. A két idős mamót is nagyon csíptem, rájuk is annyi komikus helyzetet lehetett építeni… bár ha jobban belegondolok, dönteni sem tudok, kiket csíptem jobban, őket, vagy a doktor – tanár kombónkat… :D Jaj, de nevetnem kell, ahogy eszembe jutnak egyes jeleneteik!

Nagyon-nagyon sokat és jóízűeket nevetgéltem a sorozaton. Néha fennhangon röhögtem. Szerettem a karaktereket, szerettem a hihetetlen hülyeségeket, amikbe belecsöppentek, és a helyzetkomikumok bravúros áradását. És azt is szerettem, hogy a sok nevetés mellé hozta azt, amit az élet is mindig hoz; könnyeket a legnagyobb boldogság közepette. Szerettem, hogy bár lehetetlen csacskaságokkal szórakoztatott, közben igazán és mélyen emberi is volt, és nem tett úgy, mintha az élet mindig-mindig csak kellemes vacsora lenne a szeretteinkkel. Ha nehéz idők járnak az emberre, akkor kell elővenni az ilyen sorozatokat. Megnevettet, szórakoztat, homlokoncsókol. Már-már olyan volt a sori, mint a karakterei, érdek nélkül szép, kedves és vicces… azt hiszem, igazi örömjáték lehetett ez a színészeknek is. Eljátszani azt, hogy az élet egyszerűen szép, hogy minden reggel fel kell kelnünk a reménnyel, hogy csodás napunk lesz, és ezt megalapozandó be kell röffentenünk egy-egy szuper nótát… fantasztikus lehetett. És örülök, hogy élvezhettem a történetet, hogy megajándékozott azzal az egyszerű igazsággal, hogy a szeretet van olyan fontos, mint az oxigén. Mindig segít tovább élni. Ha meg szuper nótákkal is tuningoljuk pluszba az életünket, még szebb, jobb és zamatosabb is lehet minden.,)