Top Secret (1984) 79% 141★

Nagyon komoly evolúciós utat járt be nálam ez a film. A kezdetek kezdetén, gyerekfejjel látva a tévében nem lehetett nem imádni, ahogy maguk a készítők is bevallották, nem is annyira film, mint inkább egy megfilmesített vicckönyv volt ez a mozi. Csoda is így utólag belegondolva, hogy sikerült épkézláb történetet kerekíteni hozzá. Később aztán érettebb fejjel nálam a Top Secret is beleesett a „nem bírom még egyszer megnézni” kategóriába – talán éppen az bosszantott vele kapcsolatban, hogy az egész cucc egymásra hányt viccek halmaza volt, és hát nagyon kevés olyan vicc van, ami ötvenedszerre is ugyanúgy hat (talán épp ebben a dobozban nyugszik most nálam a Jöttünk, láttunk, visszamennénk széria is). Most viszont megint fordult egyet a világ: tetszett a mozi, és most először felfigyeltem egy kritikus jelentőségűnek tűnő alkotóelemére – Val Kilmerre!

Sok újdonságot úgysem tudnék mondani a filmről, így maradjunk tényleg Kilmernél. Ez a nyáladzásig túltolt icipici Elvis, icipici James Dean, icipici Beatles-esszencia karakter egyenesen zseniális az előadásában, őszintén azt éreztem, hogy amennyire látványosan sumákol Charlie Sheen a második Nagy durranásban, annyira komolyan veszi a komolyan vehetetlent Kilmer, ez pedig nagyon jól állt neki! Annak ellenére is, hogy eszembe sem jutna azt mondani rá, hogy jó komikus – sokkal inkább jó színész, aki ironikus vagy éppen röhejes módon egy olyan szerepbe ad épp bele 120 %-ot, amire egy nagyon elszánt és éhes fiatal pályakezdőn kívül senki sem áldozna ennyit. Nem is véletlen, hogy gyakorlatilag mindenki elől ellopja a show-t, hisz tényleg mintha egy komolytalankodó James Dean lötyögne körbe egy rakás tipikus Zucker/Abrahams-karaktert.
Sajnos nem vagyok igazán otthon az életművében, de az az érzésem, esetében valami félrecsúszhatott az idő múlásával, legalábbis a már bőven 30+ éves Doors-mozi óta szinte egyáltalán nem hallottam róla igazán jó, dicsérő szavakat – lehet, most jött el az alkalom egy kis kutakodásra a témában?
De hogy essen szó a Top Secretről is: teljesen tipikus Zucker/Abrahams produkció, ebből fakadóan aki azokat nem szereti, itt már ne is próbálkozzon, aki meg rajong értük, itt is jól ellesz. Befolyásoló tényező lehet esetleg a fentiekben vázolt „túlnézés” esete, de pár év(tized) pihentetéssel az ilyesmi kiheverhető. A magyar szinkron sok remekül sikerült és sokáig idézhető elszólás ellenére is elég idegesítő néha.

Val Kilmer első és lehet, hogy egyik legnagyobb győzelme most számomra ez a film – és egyébként határozottan ügyes pályakezdés!

Igazi Zucker-Abrahams-Zucker-féle kreténkedés. Vicces történet és eszméletlen nagy hülyeségek jellemzik, de mindezek a lehető legjobb értelemben. Képi és szöveges humor, és a banda többi filmjéhez hasonlóan ebben is rengeteg az első nézésre észrevehetetlen kis geg.

Az első borzalmas agymenéses őrület, amit láttam. Ezzel indult be a lavina. Bírtam.

Annyiszor ajánlották már ezt a filmet, hogy már szinte szégyelltem magam, hogy még nem láttam. Sajnos igazából azt mondhatom, nem vesztettem vele semmit.
Sok későbbi ZAZ poén prototípusa megjelenik ebben a filmben, de összességében nagyon untam. A forgatókönyv is sok helyen zavaros volt, és az éneklős táncos részek is inkább untattak (attól függetlenül, hogy ha ez tényleg Val Kilmer hangja és tánctudása volt, akkor ejha!).

Mindössze háromszor láttam, az első nézés élménye valami frenetikus volt, hangalámondásos VHS kaziról néztük kb 1986-87 tájékán, újszerű volt nekem maga a műfaj is. A műfajt, formátumot addig maximum a Nagyon különleges ügyosztállyal tudtam összehasonlítani, minden más hasonlót csak később láttam. Talán azért nem tetszett másodszorra, mert meglepett a szinkron és nem is tetszett, meg még ki tudja, miért nem tetszett, rég volt az is. Most harmadszorra már többször felröhögtem, ahogy eszembe jutottak a rám váró poénok egy-egy kockáról, nagyon eredetiek és jó minőségű gegek egy olyan időszakból, amikor erre még megvolt az igénye a filmiparnak.

Elképesztő agymenés, rengeteg jó poénnal. Bármikor szívesen megnézem. :D

Nagyon pihent, de pont a paródiatartalma miatt szeretem.

Sajna nem éppen a híres filmek közé tartozik, pedig megérdemli a figyelmet.
Egy igazi humorbomba tele pörgős cselekményekkel és persze szinte ami egy akció filmben megjelenik azt szépen kifigurázzák.
Val Kilmer nemcsak, hogy jóképű a filmben, de már fiatalon megcsillantotta a tehetségét és még az egy pont, hogy egy ilyen praodizáló filmben is képes volt az adottságát megmutatni.

Ennyi hülyeséget egy rakáson… :'-D

Az épületes baromságok tárháza…..de legalább szórakoztat. Mint kb. bármelyik Abrahams-Zucker agyszülemény. :D