Tíz ember a szigeten (2019–2019) 61% 60★

Nehéz ezt elkezdenem, mert annyira jól indított a sorozat, DE jött a mélyrepülés és abszolút mindfuck lett belőle.
Kezdeném ezzel az egész sziget dologgal. Jó ötlet, de se eleje, se vége. Nem értem benne a logikát, van olyan szereplő, akiről meg sem tudjuk, hogy pontosan mit is tett.
K.C. volt a kedvencem, nagyon bírtam a karakterét, viszont őszintén meglepődtem azon, amit tett. Egyszerre sajnálom és megvetem miatta, bár valahol érthető volt a mentális összeomlása.
Chase nagyon dühített, pofozni tudtam volna a karaktert.
Nem tudom. Ez nekem annyira nem tetszett, jól indult, majd elvérzett.
Minimum vártam volna még több részt, ugyanis semmi nincs megmagyarázva. Nem tudom, hogy elkaszálták – e (ha igen, az érthető), de ha nem akkor minimum még két rész kellett volna, hogy le lehessen ezt zárni.

Nem mondanám jónak de rossz sem volt. Valahogy a Black Mirror Fehér Karácsony kiadása jut eszembe erről a sorozatról. Érdekes volt és a kidolgozás is elég jó de valami mégis hiányzott. Ja és Chase. Fhuu…. Nagyon idegesítő…

Az alapötlet nagyszerű, a csavarok, a felépített világ is – de csak papíron, a megvalósítás katasztrófa. A klisés karakterek ha éppen nem valami ostobaságot tesznek (vagy éppen nem tesznek semmit), akkor sablonos mondatokat váltanak egymással, néhányszor apróságok miatt egymásnak esve, máskor pedig fontos dolgokat egyáltalán fel se véve. Az érdektelenséggel tudnám őket legjobban jellemezni, egyszerűen nem érdekli őket, hogy hol vannak, miért, hogy fognak túlélni, „ma már megtudtuk a nevünket, ennyi elég volt mára” szituáció, spoiler Mármint az elején például meg se nézték, hogy tényleg lakatlan-e a sziget vagy valami, felébrednek és kész, úgy viselkednek, hogy jó, akkor mostantól itt élünk. Nem emlékeznek semmire, de látszólag ez se érdekel senkit, hát jó. És ha valakit mégis érdekelnének a dolgok, na őt tuti zakkantnak nézik.
Ráadásul annyira szájbarágós az egész, lennének itt csavarok, de annyira faék egyszerűségűek a párbeszédek, a szereplők, minden, hogy emiatt kiszámíthatóvá válik szinte az összes meglepetés.
Lehetnének itt tök jó morális kérdések, adná magát a dolog, de nem, azok sincsenek, valahogy az egész sorozat arra megy rá, hogy nem kell gondolkodni miközben nézed, ami lehetne előny is, de ilyen jellegű sorozatnál nem az.
De a sziget szép volt.

Érdekesnek találtam a kis fülszüvegét, mert ilyen már volt. Lost címmel. Nekem rögtön ez jutott eszembe, persze egy új köntösben és 2019-es változatban, amibe tettek bele pár csavart és újítást, hogy a kornak megfelelő legyen. A Lost számomra elvesztette az érdeklődést, mert mindig csak rejtély rejtély hátán de valahogy aztán a magyarázatok késtek nagyon vagy már nem is érdeklet egy idő után nem is tudom már, de azt igen, hogy úgy megfáradt az egész dolog és már inkább nem is néztem. Ez a sorozat érdekes szerű. Itt direkt kiválasztott emberek vannak akiket leraktak ott a szigeten egy bizonyos céllal, ami még érdekes is. Viszont nekem egy kicsit itt meg hamar derül ki a cél és hogy miért ezek az emberek vannak ott és hogy úgy egyáltalán hogyan is működik ez a sziget. Ezt leszámítva egyébként érdekes sorozat, azt nem mondanám rá, hogy az a fajta amit nem lehet abbahagyni, mert az első három részt néztem meg eddig és aztán éreztem is, hogy most abba kell hagyni, mert nem figyelek oda és egy kicsit most meg kell pihentetni, de végig fogom nézni. Azt nem tudom, hogy ezt fogják-e majd húzni évadokon át. Én remélem, hogy nem és a Netflixen, ahogy nézem ott limitált sorozatként van fent, szóval remélem, hogy ebben az egy évadban le is zárul majd és úgy adnak neki egy kerek egész sztorit és nem akarják majd elrontani azzal, hogy nem tudják jól bemérni, hogy mennyi is az elég, mint pl. nálam a Lostnál.

Dühös vagyok erre a sorozatra. Nagyon dühös. Az alapötlet valami egészen zseniális, kezdve az első rész faék-egyszerűségétől az utolsó rész globalitásáig. (btw, nincs ebből könyv? nagyon-nagyon szívesen olvasnám egy bővebb változatát)
De… ezek csak a keretek, a töltelék benne viszont valami egészen igénytelen.

A karakterek hiteltelenek voltak, már az első részben megmutatkozik az, hogy semmi koncepció nem volt bennük; eleve ez a fene nagy érdektelenség: jé, itt vagyunk egy szigeten, nem emlékszünk semmire, fura tárgyak vannak nálunk (amikről amúgy ki se derült semmi) de nehogy körülnézzünk, vagy próbáljuk kideríteni, mi történt, oh nem, maradjunk a valagunkon és picsogjunk.
Nos, ez katasztrófa volt. A logikai buktatókról meg már nem is beszélek, mert megint nem az említett kerettörténettel volt a baj, hanem a karakterek cselekedeteivel. Azért kettőt mégis ideírok:

spoiler Aha,
spoiler Jó, ez pont a keretsztori hibája, de na.

Szóval ez egy baromi jó sorozat lehetett volna, ha a karakterekre legalább annyi energiát fordítottak volna, mint a felépített világra. Szerintem a 7 rész helyett egy 10-el ez már sikerült volna, hiszen a vége felé egyre több szereplő múltját ismerhettük meg, csak lényegében már tökmindegy alapon, mivel egyik se került közel hozzám, nézőhöz, csak lebegtek a történetben, mint a hínárok a tengerben. Azok érdekelnek valakit? Nem.

Persze ott van a lost-utóíz mindenki szájában, de elég érdekesen indult és az első három epizód még rendesen tetszett. Aztán lehull a lepel és csökken az érdeklődés. Végül pedig olyan érzésem volt,hogy egy kihagyott ziccer az egész.