The Path (2016–2018) 83% 8★

Darálva néztem, mert nagyon behúzott a maga világába. Vannak, akiknek nem jött be, és le is pontozták máshol, főleg olyan dolgokra hivatkozva, hogy a szekta alapjai nincsenek túlzottan kidolgozva, bemutatva (erre még bőven van idő, hiszen második évad berendelve) és hogy a dialógusok sem a legtutibbak. Úgy érzem, hogy ez kényszeres kötekedés a részükről, a The Path egy igazán jól levezényelt, lebilincselő drámasorozat. Sok csavar akad benne, amire az ember nem számít, jó tempót diktál és meghagyja a nézőt kétségek közt, hogy ennek a szektának „mozgalomnak” a dolgai közül mi az igaz, ami segítheti a közösséget, meg a világot, és mi a baromság. Az eszközök, amikből az ideiglenes vezető válogat kétségkívül morálisan rosszak, vagy kifejezetten sötétek, arról nem is beszélve, hogy egy instabil alkoholista, mégis képes elhinni, hogy amit tesz, azt jó ügy érdekében teszi, és percre / pillanatra velünk is elhiteti ezt. Ott van Eddie, egyszerű apa, férj, főhősünk, aki kételkedni kezd a hitében, és fel kell mérnie, hogy ez mennyi veszélyt hozhat rá, illetve családi életére, ugyanis a szeretteit nem célja elveszteni. Ott van az anya, aki hisz az ügyben és bigottnak is mondható, (a bigott, vallási fanatikus szülőket meg senki nem szereti ugye, mert a hírekben is gyakran szerepelnek) mégis meg lehet érteni, hogy védelmezni próbálja a gyerekeit. Illetve még többen mások, akik különböző indítékokkal így, vagy úgy viszonyulnak a szekta tanaihoz és hozzá tesznek a kibontakozó feszültséghez. Ez a show minden oldaláról igyekszik vizsgálni a vallásosság kérdését és annak a lehetőségét is fenntartja, hogy a belső romlottsággal küzdő emberek és közösségek felett valóban lehet egy „fény” egy felsőbb útmutatás, amit ez vagy az megláthat.

Nálam erős nyolcas a tízből, (egyébként rottenen is, imdb-n 7,5 de nem nézik valami sokan) bizonyára csiszolhatnak rajta itt-ott, jobban kibonthatják a szekta tanainak lényegét meg pontjait, de maximálisan elégedett vagyok az első évaddal és alig várom a következőt! Jelenleg futó sorozatok közül talán bekerülne TOP 5-be, olyanok után persze, mint a Shameless, vagy a Game of Thrones.

Kicsit fullba tolták az utalásokat (igen, vesszük, szekta rossz, szcientológia rossz, mindenki hazudik, ééééértem), de amúgy nem volt rossz sorozat. Főleg a színészi játék tolt rajta nagyot, és végig tudta hozni a történtekben rejlő feszültséget, bár az az elejétől nem nagyon volt vitás, hogy ki a „gonosz” és ki a „jó” a felállásban. A végén a csavar tetszett, már csak azért is megnézem a második évadot. A mágikus-víziós vonalat nem erőltettem volna.

Még csak az első évadon vagyok túl, de alig várom, hogy belevessem magam a következőbe (és mindjárt kijön a harmadik!)
Pedig az elején nem hittem volna, hogy ennyire magába szippant majd a történet. A vallás egy kínos téma, én magam sem tudom teljes mértékben eldönteni, hogyan viszonyulok hozzá; aztán egy kihívás miatt szembejött velem ez a sorozat, és hirtelen azon kaptam magam, hogy nem bírom nem nézni. :D Annyira vérlázító sok jelenet, és annyira nem értek egyet a szekta elnézést, Mozgalom eszközeivel, ahogy próbálnak hatni az emberekre – pedig az alap elképzelésükkel, a jóra és a szeretetre való törekvéssel egyetértek –, de nyilván ez a sorozat célja, hogy elgondolkoztasson minket úgy általában az életről, vallásról, emberi kapcsolatokról, jóról és rosszról alkotott fogalmainkról, és mindezt maximálisan elérte. A színészi játék csodás, a felvételek gyönyörűek (SPOILER az a tengerpartos jelenet Eddie-vel és a bátyjával!), az aláfestő zenékkel is meg vagyok elégedve. Kíváncsian várom, hogy hova vezet mindez.

2. évad
Továbbra is nagyon király minden, de már nagyon össze vagyok zavarodva, nem tudom, ki tartozik a „jók” és ki a „rosszak” közé és most kinek kéne drukkolnom :D A héten jön a 3. évad, juhú!