The Damned (2024) 63% 4★

Nagyon korrekt, pofás kis alkotás lett. Tipikusan az a fajta film, ami kevés emberhez fog eljutni és hamar a feledés homályába fog süllyedni, pedig megérdemelné a nagyobb figyelmet. A hangulat és az atmoszféra teremtés zseniális, a színészi alakítások, noha nem kiemelkedőek, de legalább nem is rosszak. Horror film ugyan, de a „rémből” csak nagyon keveset kapunk, inkább csak sejteti a film, hogy a közelben van, de nem nyomja két percenként a képünkbe, inkább az atmoszférára gyúr rá. Ez egy slow burn folk horror, ami a 19.századi Izlandon játszódik egy halásztelepen, távol a civilizációtól, távol mindentől. Egy fiatal özvegyasszony irányítja a telepet, miután férje meghalt. Egy nap a telep közelében elsüllyed egy hajó, a legénység pedig odaveszik. Vagy mégsem? A fiatal özvegy úgy dönt, ha vannak is túlélők nem viszi oda a csapatát segíteni, mert az az ő életükbe is kerülhet, ráadásul nincs elég élelem, hogy az esetleges túlélőket etessék és ellássák, így akarva-akaratlanul is a sorsára hagyják a hajótörötteket. Itt akár véget is érhetne a sztori, csakhogy van egy izlandi legenda, miszerint a halottak képesek egy bizonyos „draugr” nevezetű élőhalott lény formájában visszatérni és kísérteni azokat, akik cserben hagyták őket. És hát mit adnak az istenek, tényleg nem igazán tetszett az elsüllyedt hajó legénységének, hogy sorsára hagyták őket és csakhamar elkezdenek rosszalkodni halászéknál.
Érdekes elegye ez a film A Dolognak és a Terror nevű sorozatnak, szóval aki szereti a fagyos, sarkköri környzetben játszódó természetfeletti/paranormális/pszichológiai horrorfilmeket, azoknak szerintem fog tetszeni.
Nagyon érdekes dilemmával indít alapból a film. Kicsit erősnek éreztem, hogy abszolút semmi segítséget nem akartak a hajó legénységének nyújtani, de meg is értem. Az egy dolog, hogy nem tudsz enni adni valakinek, mert neked sincs mit, de azért talán a vízből ki lehetne húzni a fuldoklókat. Ez is kimagyarázható igazán, hiszen ha túl sok a túlélő, akkor káoszt okozhatnak a csónakban és felborulhatnak…de erről meg az jutott eszembe, hogy lehet ám többször is fordulni, nem lenne muszáj mindenkit egyszerre kivinni a partra, márha egyáltalán vannak túlélők. Szóval érthető is és nem is, ami főhősnőnk tett, de akár egyet értünk vele akár nem, nekem szimpatikus volt, egy pillanatig sem gondoltam gonosznak vagy felelőtlennek vagy ostobának, rendkívül nehéz döntést kellett meghoznia egy rendkívül kegyetlen helyen és hát sajnos megfizetett azért a döntésért, amit végülis meghozott.