Míg a vágy el nem választ.
A 'Tegnap éjjel' egy érzelmileg erőteljes romantikus film a bizalomról, a vágyról, a megcsalásról, a modern szerelemről és házasságról. A film a hűség „szürkezónáiról” is szól: az egy óvatlan pillanatban meghozott döntéseknek lehetnek visszavonhatatlan… [tovább]
Tegnap éjjel (2010) 79★
Szereposztás
Keira Knightley | Joanna |
---|---|
Sam Worthington | Michael |
Guillaume Canet | Alex |
Eva Mendes | Laura |
Daniel Eric Gold | Andy |
Scott Adsit | Stuart |
Griffin Dunne | Truman |
Stephanie Romanov | Sandra |
Anson Mount | Neal |
Stephen Mailer | Client #1 |
Kedvencelte 8
Várólistára tette 87
Kiemelt értékelések
Fura egy film ez. Nem szokásom tv-ben elkapott filmeket jelölni, de épp szünetet tartottam melóban úgy kezdtem el ezt nézni, és ott is ragadtam. Nem pont a szuper színészi játékok miatt, mert azokban semmi kiemelkedő nem volt. Inkább a téma, és az a poros átható melankolikus hangulat, párbeszédek késztettek ottmaradásra és gondolkodásra (mint pl az étteremben Joanna és Truman közötti beszélgetés, kérdéssorozat). Rengeteg kérdést feldob ami beakad, és nem is értem hogy sikerült ezt az atmoszférát megteremtenie, hiszen a színészi játék tényleg teljesen átlagos volt, nekem. Úgy tudtam megfogalmazni, hogy azzal nyert meg magának, hogy ez az átlagosság nem volt harsány, hangos, hanem inkább olyan kis csendes háttérbe húzódó, így az operatőri munka és a téma magával tudott vinni anélkül, hogy a túljátszás megbontotta volna ezt. Jó a téma, összességében kaptam tőle valamit, szerintem a film által feldobott gondolatok még sokszor eszembe fognak jutni.
Véletlenül leltem rá, pont adták a szokásos gyógyszeres-egyórás fekvésemben. Ahhoz képest, hogy azt hittem, jó lesz majd a pihenés mellé, eléggé sikerült lelkileg megtépnie. Joanna és Alex… áh, nem is lehet elmagyarázni, mi van köztük. Érdemes megnézni.
Tetszett a film, jók voltak a karakterek, s a színészeket is sikerült eltalálni.
A Keira-Eva kontraszt eléggé hihető volt.
Maga a történet elég kiszámítható volt, hogy mi fog történni, s vége is csak „sejtet”, de igazából ki lehet találni, hogyan folytatódna a sztori.
És hát New Yorkban játszódik (nagyrészt), ami mostanság nagy kedvenc nálam.
Kilenc csillag, s kedvenc sem lett, mert kicsit furi hangulata volt itt-ott, de tuti, hogy még meg fogom nézni máskor is.
Nagyon elgondolkodtatott ez a film. Látszólag nem szól sokról, mégis annyi minden felvetődött bennem közben, házasságról, barátságról, hűségről, őszinteségről, meg-nem-fogott lehetőségekről, pillanatokról. Már három órája, hogy vége lett, az agyam továbbra is kattog rajta. Sokat fogok még ezen gondolkozni, azt hiszem.
Nem volt (annyira) rossz film, de nagyon lelket tépő. Nem is lett volna szabad nekem ezt megnéznem. Rengeteg mindennel nem értettem benne egyet, hiába éppen az a célja, hogy a hűség, a döntéshozatal és az igaz szerelem hármasát egymásnak eressze az ember fejében. Próbálok épkézláb gondolatokat megfogalmazni, de az érzelmeim uralnak. Mindkét szereplő művel butaságokat (különösen az egyikük), és tudom, hogy igazából mindennapos a film által feldolgozott szituáció, mégis gondolom, hogy egy igazán őszinte és szerető kapcsolatban nem történhetne meg az, ami velük megtörtént, úgyhogy ideje lenne normálisan leülniük és beszélgetniük egymással a szereplőknek!
Nagyon finom kis darab férfiről és nőről. Házasságról és bizalomról.
A történetet nem mesélem, de nagyon tetszett ez a sok közeli kép, például karóráról, pezsgős pohárról, stb. És arcokról persze, gyors váltásokkal.
Kellemes a zene.
Jó volt.