A The Guardian című brit napilap képregény-sorozatából készült film főszereplője Tamara Drewe, a sikeres londoni újságíró, aki hosszú idő után hazalátogat szülőfalujába. A vidék tele van gazdag nyaralókkal, bohém művészekkel, nyári kurzuson alkotó írókkal, csirkékkel, tehenekkel és egy kanos… [tovább]
Kedvencelte 4
Várólistára tette 32
Kiemelt értékelések
A vidéki Anglia számomra imádnivaló bája, a régi korokat idéző épületek és a sokféle, csodálatos akcentus egyvelegétől már az elején megtetszett a film. A több szálon kibontakozó történet érdekes karaktereket vonultatott fel, akiknek személyes érzelmei, tettei nagyban befolyásolták a cselekmény menetét és más szereplők életét. Habár a címszereplő újságírónő központi figura volt a sztori menetében, hiszen körülötte zajlottak az események, mégsem éreztem azt, hogy ő lett volna a legizgalmasabb szereplő: akár a megcsalt feleség drámája, akár a rocksztár után vágyakozó tinilány rajongása összetettebb volt, mint Tamara szerelmi afférjai. A párkapcsolati gondok és vágyak mellett az írói foglalkozás napos és árnyékos oldala, valamint némi irodalomtörténeti filozofálás is szóba került; utóbbi remek párhuzamként szolgált Nicholas munka-és magánéletéhez. A harmadik harmadban bekövetkező tragédia eléggé megtörte az addigi elbeszélést, ami nekem furcsa is volt, igaz, lehet, hogy ez a váratlan sokkhatás volt a készítők célja, az utána sorban következő, hirtelen jött nagy happy endek pedig kifejezetten zavartak. Ami a színészeket illeti, nagy részüket szerettem, főleg az író feleségét, illetve a tinilányt játszó színésznőket, Gemma Arterton bármennyire szép volt, szerintem elsikkadt a főszerepben, mivel nem igazán tudta bemutatni a karakter mélységeit, bizonytalanságait, a szívéért versengő két fiatalember viszont a fantasztikus eye-candy alapanyag mellett (igen, bevallom, kedvelem mindkettejüket, bár egyikőjük kapcsán jobb kifejezés a „rajongok” :D) tökéletes visszafogottsággal vagy épp lazasággal jelenítette meg a vidéki srácot, valamint a nyughatatlan rocksztárt. Összességében nézve a humor és a dráma megfelelő keveréke, a szereplők és a velük való történések színes kavalkádja, a gyönyörűen fényképezett táj mind rendben volt, az utolsó tíz perc összecsapottsága azonban nekem kicsit elrontotta az egyébként kellemes filmélményt.
Teljesen másra számítottam, azonban van egy tanulsága a filmnek. Egyetlen apró tett, mennyi mindent szúrhat el.
A két lány + a kis falu miatt mindig a Téli vendég c. film jutott eszembe.
Hát, nem olyan volt, amire számítottam a borító alapján, de nem volt rossz legalább. Legalábbis simán végignéztem fizikai fájdalom érzete nélkül, úgyhogy… :D
Népszerű idézetek
– Ez a legvalósabb regénye, a kedvenc. A többség nem is hallott róla. Arról szól, hogy egy fiatal férfi beleszeret egy gyönyörű, ifjú nőbe. Majd 40 évesen találkozik a nő lányával, és abba szeret bele. És végül 60 évesen az unoka következik.
– Ó, ez nem igaz!
– De, a szerelem rejtélyes útjai… Hardy saját élete is épp ilyen volt. Korosodván is vonzották a fiatal nők.
– Maga alkotta Eachkongot. Ah! Bárcsak valódi lenne… Ő a nekem való férfi!
– Igen! Kifinomult, zord, mégis sebezhető… Cinikus, de abszolút feddhetetlen.
– Az első regényem nyilván önéletrajzi téma lesz.
– Az első regény? Lefirkant egyet, és megvan vele?
– Ideálisan még 30 éves korom előtt sikert aratok.
Ma magamra csuktam az ajtót, és három órán át írtam. Szinte szállt az ihlet. […] Úgy érzem magam, mint akiből épp kijött egy óriási kakkancs.
Az igazi író titka, hogy megtanuljon ügyesen hazudni, mert minden mesemondás lényege a lopás és a hazugság.
– Casey, ezt nézd! Ahh, az ütői… Ahh… Te ne tapizd!
– A kölnije!
– A Férfi illata!
– A bakancsa!
– […] Hardy beleszeret egy 39 évvel ifjabb nőbe.
– Nem tudom elhinni.
– De, ő 65 volt, a nő pedig 26.