Az új falka (Szörnyecskék 2.) (1990) 72% 71★

Gizmo még mindig nagyon cuki, a többi szörnyecske pedig vicces, annyira bírtam egy kettőt, ahogy vigyorog, nagyon viccesek voltak. XD A szereplők annyira nem voltak szimpik most sem, de nem voltak rosszak. A szörnyecskék vitték el inkább az egész filmet. Voltak jó részei is, és szórakoztató is volt, nekem tetszett. :-D

Kultikus horrorokhoz általában jár legalább egy folytatás. A Szörnyecskék sem maradhatott ki a sorból, így 1990-ben végül Gizmo és ördögi porontyai ismét visszatérték. A Szörnyecskék 2. – Az új falka jóval több kritikát kapott, és itt már a rajongóktól is.
A rendező Joe Dante sokkal szabadabb kezet kapott, így a már első részben megvillantott elvetemült humorát sokkal jobban kiélhette, mely véleményem szerint jót tett a kész alkotásnak. Dante lényegében folytatja az elődöt, miközben piszok szórakoztatóan reflektál annak minden hibájára, ostobaságára, és folyamatosan döntögeti a negyedik falat. Ja, nagyban megelőzi a Deadpoolt, humora pedig a piros rucis szuperhősénél is őrületesebb.
Charles S. Haas forgatókönyve ügyesen méri fel a helyzetet, és tény, hogy a szörnyek színre lépéséig kb. fél órát kell várnunk, onnantól kezdve viszont teljesen övéké a főszerep. Ezeket a kis dögöket ezúttal egy már-már utópisztikus, mindenféle csúcstechnológiával felszerelt toronyházba helyezi, ahol teljesen kiélhetik vadságukat, sőt, tovább is fejlődhetnek. Itt már van pók gremlin, elektromos gremlin, denevér gremlin, sőt, női gremlin is. A film tehát kreativitásból csillagos ötös. Ez ott is megmutatkozik, hogy az effektekért felelős Rick Baker a lények tervezésénél igyekezett karaktert adni a figuráknak. Mohawk, Lenny, Daffy és George egyedi fizimiskákkal rendelkeznek, és mind a mai napig piszok jól néznek ki. Az animatronika hibátlan, elég csak az agy gremlinre gondolnunk, melynek szájmozgása egyszerűen lenyűgöző.
A filmet erősen javallott angolul nézni, mert a rajzfilmszerű humor tény, hogy átjön magyarul is, de sok geg angolul üt igazán, illetve egy-egy karakter így nyeri el igazi énjét (lásd, a már említett agy gremlin). Kikacsintásokból, főhajtásokból egyébként itt sincs hiány. Az alkotók nem is titkolják imádatukat a klasszikusok felé. A legjobb poén Christopher Lee beemelése volt. Ki is használják egy jó kis Dracula utalásra a jelenlétét.
A Szörnyecskék 2. az a film, ami tényleg a poén kedvéért készült. Nem akar megfelelni semmiféle elvárásnak, nem akarja az elődöt másolni. A saját feje után megy, mint a címszereplők. Épp emiatt piszok szórakoztató sokadjára is.

Furcsa, hogy ez százalékban itt magasabban áll, mint az első rész, miközben jóval eszementebb és ezzel együtt bugyutább is, mint az eredeti. Persze egyértelműen önmaga paródiájának készült, amit rengeteg szöveg, (Mikor Kate ismét elkezd mesélni egy másik gyerekkori traumáról, mint az előzőben a „Télapu a kéményben” esetről, azt hittem leesem a székről. Az ilyenek régen föl se tűntek.) illetve az Űrgolyhókat idéző, meglepetés cameoval felturbózott 4. fal áttörés is bizonyít.
Emellett kaptunk Drakula utalást Christopher Lee-vel, amelyben még egy Batman kikacsintás is helyet kapott, de vicces volt Robert Picardo-t hajjal látni, illetve ezt nézve John Glover-nek már hazai pálya volt a szörnyekkel való találkozás a Shazam!-ben.
Vicces volt ugyan, és a genetikailag módosult dögök szépen felrázták a dolgokat, de számomra már túl retardált lett pár helyen, amin a sokszor beszélni is képes példányok csak rontottak. Akadtak tehát benne remek ötletek és értékeltem a próbálkozást, de többre értékeltem volna egy kicsit komolyabb jellegű folytatást, ahol többet megtudunk esetleg a lények eredetéről… na mindegy. Remélhetőleg a tervezett animációs szériában ezt majd pótolják, de addig is számomra az első marad a kedvenc.

Gyerekként láttam párszor, de ez még most is olyan szórakoztató… Ráadásul rájöttem, hogy felnőtt fejjel már jobban csípem a kis gusztustalanságokat, mint a pici, cuki Gizmót. :D (Meg arra is, hogy vannak ebben a filmben utalások. Például Giuseppe Arcimboldóra. Hahaha.)
A józan eszem 6 csillagot adna rá, de ez tényleg annyira retró, hogy nem tudok 7-nél kevesebbet adni.

Minden gagyisága ellenére nagyon szeretem, ha húszszor nem láttam kis szarosként, akkor egyszer sem. (Azért én is jókat néztem…Hmm. :D) Annyira jók az új szörnyecskék is! Vicces, egyik kutyás haverommal kielemeztük, hogy az első szörnyecske csapat totál ugyanolyan, mint a mi kutyafalkánk. Egy beszari, egy hiperaktív kretén, egy gyengeelméjű, egy mogorva és egy szadista köcsög. (Amelyik kimászik a kukából, na, az az én kutyám. XD)

Viccet félretéve mindig jól szórakozom ezen a filmen.

Egy léptékkel jobb, mint az első része. Kicsit Nagy Durranás feelingje van, annyiban, hogy rengeteg filmet parodizál, és egyben önmagát is. Jobban koncentrál a szörnyikékre, melyekből egy genetikai labornak és néhány furcsa tudósnak köszönhetően rengeteg fajta van.

Valamiért a készítők úgy érzem két szék közül a földre ültek az első résznél: nem tudták eldönteni, hogy horrort vagy vígjátékot akarnak. Én ott kifejtettem, hogy inkább horror filmnek tartom, mert a horror részek kifejezetten élvezhetőek voltak, de ha gyerekfilmnek szánták, akkor egy tuti életre szóló gyógy terápiára ítélték az akkori lurkókat. A film folytatásánál, a második résznél már érezhető volt, hogy nem horrort akartak kihozni, hanem poénra veszik az egészet, sajnos… Már a film kezdése is ezzel a Looney Tunes indítással Bugs Bunny és Duffy Duck közreműködésével is jelzi, hogy gyerekfilm következik (azért bevallom baromi jót szórakoztam ezen a kis bevágáson, a fenébe is…).

Egy érdekes dolgot hoztak be a filmbe Daniel Clamp személyében, aki a kábel tévére, a kereskedelemre, a szórakoztatásra és a technológiai fejlődésre ráteszi a mancsát, és ezzel szépen növő birodalmat építget. Tulajdonképpen a film főhelyszíne a Clamp irodaház lesz. A Clamp kampány nagyon erős az egész filmben, és végső soron bejött. Ez a Clamp meg idegenvezető túrákat szerveztet az irodaházában (a túravezetőkön azok a sapkák valami halálian gázak)!

New York nagyvárosi forgatagát jól ábrázolják, a hatalmas épületek, a forgalom, a nagyvárosi élet, ebből mind-mind mutatnak nekünk egy kis ízelítőt a készítők, ez legalább ötlet szinten értékelhető.

Azt azért árulja el valaki nekem, hogy Guzmiból, hogy lett Gizmó a második részre?!

Ebből a filmből csak a két főszereplő Billy Peltzer és Kate Beringer nem hiányzott. Billy még mindig életképtelen és irritálóan együgyű, és Kate túlságosan is hiszékeny és szerény kisvárosi lány. Még Marla, a törtető irodai cafka felé is több szimpátiám volt, mint a főhőseink felé, pedig igencsak sikerorientált a csaj, de legalább pontosan tudja, mit akar. Drakula még egy kis színt visz az egészbe, legalább neki elég szerény célja van. spoiler

Az irodai élet is jó fura és nyomasztó Clampéknél. spoiler A labor az egy igazán érdekes egy hely volt, fura mód ez lett a kedvencem az egész irodából. spoiler

A film negyedénél végre beindul a bonyodalom, amikor már Guzmi, bocsánat GIZMÓ(!) előkerült és találkozott régi gazdijával Billyvel. Nem találnátok ki, persze, hogy vizes lesz, és szaporodik. A különbség itt annyi, hogy ezek az új klónok kivétel nélkül törzsgyökeresen full gonoszak már most. És meglepődnétek, ha azt mondom, hogy a klónok megint éjszakai csemegézést fognak elkövetni? És akkor talán a folytatást is sejtitek…. spoiler Lényegében kész káosz innentől a film és mindent bevetettek a készítők, amit csak lehetett. Jah, észrevettétek, hogy az igazi Guzmi (Jesus Christ Marie, it’s Gizmó!) alig van képernyőn? Nem mintha nagyon hiányzott volna.

Még mindig irritáló főhősök; pár közepesen sikerült értékelhető poén; ismétlődő történet; „vessünk be mindent, amink csak van” hozzáállás a készítőktől; minden jó, ha vége jó befejezés.

Az első rész felkavart, féltem tőle. Ezt már végigröhögi az ember. Görbe tükröt is mutat (oké, elvileg az első is, de abban ezt nem tudom meglátni.). Horrornak sem mondanám, illetve nem is (olyan) morbid, mint az első.