Szívtipró gimi (2022–2025) 76% 67★

Ennek a sorozatnak az a legnagyobb baja, hogy nem tudja, mi is akar lenni.

Indul egy ausztrál Sex Educationnek, majd átmegy Euphoriába, de leginkább a kettő között ugrál.

A Sex Educationben pont az a jó, hogy pontosan tudja, meddig akar elmenni: azaz, még ha fel is vet sötétebb témákat, mindig megáll egy ponton, és sosem lesz igazán dark. Az Euphoriából csak egy évadot láttam, azt is évekkel ezelőtt, szóval homályosak az emlékeim, de az meg pont ezt a sötétebb tónust képes tartani végig.

Ez a sorozat ellenben az egyik pillanatban még csilli-villi, happy-sunny, majd jön egy traumatikus, sötét esemény, amivel lemegyünk a mélybe. Mondhatjuk, hogy persze, ez egy átlag tini életélmény, egyszer fent, és totál gyerekesek vagyunk, majd lesüllyedünk a lehúzó iszapba. De egy sorozatnál ez mégsem tesz jó hatást, mert olyan, mintha az alkotók nem tudták volna, milyen jellegű történetet akarnak elmesélni.

A másik, ami nagyon zavaró volt, hogy a főszál kapcsán borzasztóan rossz a ritmusa a sorozatnak.
Azzal kezdődik a sztori, hogy Amerie és Harper, akik elválaszthatatlan barátnők, látszólag minden ok nélkül hirtelen nem állnak szóba egymással. Vagyis Harper nem áll szóba Amerie-vel, aki ezt persze nem érti és jogosan zokon veszi.
Az egész évad alatt ott lebeg a kérdés, hogy mi is történt pontosan. Azt gondolná az ember, hogy majd fokozatosan kapjuk meg a választ, infókat csepegtetve, de nem ez történik. Kapunk ugyan flashbackeket, amik arra lennének hivatottak, hogy összerakosgassuk belőlük a kirakóst, de valójában nulla információtartalmuk van. Én egy idő után nagyon frusztrált lettem attól, hogy semmi nem derül ki, hogy már ezek a flashbackek is csak idegesítettek. Egy jó sorozat ezt tényleg úgy oldotta volna meg, hogy apránként derülnek ki a történések. Ehhez képest itt az utolsó részben tudjuk meg a teljes sztorit, amire a néző szinte elveszíti az érdeklődését. Én arra tippeltem, hogy ennyi felvezető után vagy valami iszonyú banális oka lesz a „szakításnak” vagy valami túltolt, traumatikus borzalom. (Már csak a sorozat jellegéből adódóan is ez a két verzió tűnt reálisnak.) Aztán be is jött az egyik változat, de nem lövöm le, melyik. :P

Amit még nagyon rosszul oldott meg a sorozat, de ezt már spoiler mögé teszem:
spoiler

De hogy jót is mondjak…

Ez a sorozat nagyjából azt járja körbe, kire is tartozik, kinek is az ügye az egyén szexuális élete, cselekedete, preferenciái.
Szeretjük azt hinni, hogy sok közünk van mások szexuális viszonyulásaihoz, akár csak azért, mert kíváncsiak vagyunk rá, akár azért, mert esetleg szexuális partnerként vagyunk jelen. De hol a határ? Mi az, amikor tényleg jogosan gondolom, hogy a dolog érint engem is, mikor van jogom megbántódni (megbántódhatok-e, ha a másikról kiderül, hogy aszexuális, hogy merevedési zavarai vannak, hogy szexel más nemű emberekkel is sbt….), és mikor áll fenn az a helyzet, hogy valójában nincs más dolgom, mint elfogadni a másikat. És mikor van az, amikor egyáltalán semmi közöm a másik dolgaihoz, és a kíváncsiságommal inkább rombolok.

Ezek szerintem fontos és jó kérdések, és valójában ez a sorozat ezeket a kérdéseket sokkal kevésbé didaktikusan mutatja be és válaszolja meg, mint mondjuk a fent említett Sex Education.

A szereplők számomra kevéssé voltak szerethetőek, inkább a negatív vonásaik domináltak, de olyan értelemben ez is hiteles, hogy egy kamasz sokszor inkább idegesítő, mint bármi más. :P (Nyugi, we've all been there…)

Ami még kidobott kissé a sorozatból, az a szokásos „játszassunk el felnőttekkel tizenéveseket”… jajjj, le kéne már erről szokni, főleg azok után, hogy egy csomó sorozat bőven bizonyítja, hogy működik ez valódi kamasz szereplőkkel is… (értem én, hogy a necces, szexuális témákhoz necces valódi fiatalkorúakat alkalmazni, de azért nem volt ez a sorozat annyira hardcore, hogy ne lehetett volna…)

Egyik szereplővel sem tudtam azonosulni. Amerie gyerekes volt, Harper mindent túlzásba vitt spoiler, Quinni felváltva viselkedett fura, de átlagos tiniként, és autistaként (az emberi érintések pl egyáltalán nem zavarták), Missy-nek nem volt egyénisége, Sasha meg a Barbie naplók egyik szereplőjére emlékeztetett. A többi szereplő meg tipikus amerikai beképzelt gimis fiú volt. Még Malakai volt a legszimpatikusabb, amit a 3. (vagy 4.) epizódban szépen tönkre is tett. Az utolsó részben legalább visszatért egy kicsi a régi önmagából.
Ez a befejezés meg hááát… arról inkább nem is beszélnék.

1. évad: Végig azon pörgött az agyam a sorozat nézése közben, hogy mennyivel jobban csinálta a sokszínűség bemutatását mint a Sex Education utolsó évada. Itt érdekesek voltak a karakterek és nem az volt az egyetlen egy személyiség jegyük hogy melegek. Mindenkire jutott idő, mindenkiben volt jó és rossz is. Na jó kivéve a két hülye barom fiú csapatot, bennük egy szikrányi jó sem volt.
Két gondom volt a történettel az egyik az hogy belekap fontos témákba aztán pedig elvicceli. S ez a legtöbb esetben nem sült el annyira jól.
A másik pedig az Amerie és Harper közötti konfliktus kibontása. Szerintem sokkal jobb és ütősebb lett volna ha szépen apránként a visszaemlékezések által derül fény a dologra. De nem, az utolsó részben csak elmondják hogy ez volt. Ehh, ennél jobban is ki lehetett volna használni ezt a szálat.
Cash, Darren és Quinni miatt biztosan folytatni fogom ezt a sorozatot. Nagyon a szívemhez nőttek ők hárman.

Az elején azt hittem egy ausztrál sex education változat lesz, aztán, hogy egy 13 okom volt… de ez valahogy a kettő elegye, és tetszik! Kemény, harsány (nekem néhol hihetetlen), vicces és jó…

A karakterek szokszínűségére tényleg nem lehet panasz:
spoiler