Szellemharcosok (Szellemharcosok 1.) (1987) 68% 11★

Ennek a filmnek a legnagyobb ellensége a magyar szinkron, ami bájos ugyan, de nem az igazi. Sokszor nem jöttek át a jelenetek és ez fájó, mert pont a szerelmi résznél sem.

Egyébként egy klasszikus kínai/hongkongi harcművészeti film, a műfajra jellemző stíluselemekkel (repkedés), humorral és egy csipet horrorral.
A zombis jelenetek egy részét stop motionnel oldották meg, de a sminkre és a maszkokra sem lehet panasz, bár inkább humorosak, mint félelmetesek.
A poénok fő forrása a főszereplő, aki annyira naív, hogy bármivel meg lehet vezetni.
Joey Wang ebben a filmben nagyon szép.
A zene is hangulatos, bár egy jelenetnél nem egészen értettem a koreográfiájával együtt.

„Hogy fúj a szél!” :D
Nagyon jó volt, nagy bánatomra csak szinkronizálva találtam meg. Érdekes volt a történet, a zene nagyon tetszett, és remek a film humora. De tényleg, jókat nevettem rajta. Kimondottan szeretem az ilyen balfék hősöket, akiknek véletlenül minden sikerül. A hullák vagy mik elég Ray Harryhausen-esek voltak, de nem mai filmről van szó, meg egyébként sem egy véresen… vagyis véresen, de nem nagyon komoly horrorról beszélünk. Szóval egyáltalán nem volt zavaró, sőt, még tetszett is, mivel egyébként is inkább humoros mint félelmetes figurák voltak a szerepük szerint.

Nehezemre esik befogadni azokat a történeteket (ebben az esetben inkább mesét), amikor a főhős naivitása, balek jelleme előnyt jelent. Egyedül ő tudta alakítani mások sorsát, a cselekmény irányát, még a humor forrása is ő volt.