Szavak a falakon (2020) 80% 26★

'Amikor kilencedikes voltam, volt a sulinkban egy tizenegyedikes lány, akinek csontrákja volt. Végstádiumú. Részt vett a 'Kívánj egyet!' programban, ezért mielőtt meghalt, egy fiúbanda eljött a suliba és vele ebédelt, mert ezt kívánta. Nagyon megható volt. Hetekig erről beszélt mindenki. Én azon gondolkoztam, ha rákos gyerek vagy, az emberek a segítségedre sietnek, mert buzgón teljesíteni akarják az utolsó kívánságodat. De, ha skizofréniás vagy, az emberek azt szeretnék, hogy legyél más valaki problémája. Ezért kerülünk mi az utcára. Kiabálunk a semmibe, és várjuk a halált. Senki nem teljesíti a kívánságunkat.'

Csodás volt ez az egész. Még nem láttam szerintem filmet a skizofréniáról és most nagyon örülök annak, hogy végre erről a betegségről is van. A fenti idézet szerintem a legfontosabb momentuma volt a filmnek (nyilván a vége után csak). Nem papolok a mentális betegségekről, csak annyit szeretnék mondani, hogy csak egy kicsit nagyobb odafigyelést igényelnek. Nagyon fontos, hogy legyen mellettük valaki, és szerintem ezt nagyon szépen bemutatta a film. Hálás vagyok, nagyon szép volt.

Megint egy film, ami lepadlózott, aztán felemelt és elvarázsolt!
A téma is érdekel, de itt minden szereplő egytől egyig olyan tökéletesen a „helyén volt” – mindegyiknek elhittem a létét.
Legnagyobb kedvencem az egészben Patrick atya volt spoiler – látszott rajta, hogy tényleg törődik a fiúval.
A történet is zseniális, de a pszichózis megjelenítésének technikai megoldásai is szuperül sikerültek!
Nálam „tízpontos” a sztori! Új kedvencet avattam!

Erre most nagy szükségem volt… Szép film. Számomra leginkább a családi konfliktusok megoldásáról, és a mentális betegség leküzdéséről szólt. Hiába akarják feltüntetni tini filmként, nem a szerelem a fő téma. (Szerencsére.)

spoiler