Szahara (1995) 68% 16★

Nekem ez a film mindig is tetszett, és úgy érzem, máig is bőven megállja a helyét a modern háborús filmek versenyében. Megítélése tobzódik a „de” fordulatokban: jószerével képkockáról képkockára másolja az 1943-as eredetijét, de néha belenyúl a sztoriba és igyekszik kiigazítani a stilisztikai problémákat. Tévére forgatták, mindössze 18 nap alatt, de a látványvilága olykor még a Ryan közlegény… színvonalát is megüti. James Belushi nyilvánvalóan nem Bogart kategóriájú színész, de tankos wardaddy karakterként tökéletesen muzsikál!

És akkor a lényeg: Brian Trenchard-Smith sokat foglalkoztatott rendező, biztos mindenki hallott is már róla, de kevés igazán jó, pozitív megítélésű filmet jegyez. Itt azonban bőven fölülmúlja önmagát és a formátumot. A Szahara ránézésre vastagon többnek tűnik, mint ami valójában, és ezt nem magyarázza a tény, miszerint a rendező jószerével kockáról kockára másolja a Bogart-mozit. Meg hát, ez nem is igaz teljesen – az események persze ismerősek, de a sivatagba berendezett háborús miliő más. Nemcsak színes, friss és organikus, élettel teli is. Hogy mást ne mondjunk, hiteles. Egy percig sem érezzük, hogy szűk kameraszögek közé szorítva, hungarocellből és furnérlemezből készített díszletek között mozognak a szereplők. A realizmus néha elrettentő – emlékszem, frissen a Ryan közlegény… után (vagy éppen egy kicsivel előtte) nézve az volt az ember benyomása, hogy itt is megkapja ugyanazt az ijesztő háborús realizmust, csak idegbeteg módjára rángatott kamerák nélkül. Persze itt is vannak hülyeségek, mondjuk amikor két fickó harcol egy alapból hétfős tankkal, de nekem például nagyon imponált, hogy a stáb a német katonák ruházatának, felszerelésének élethűvé, kellőképpen be- és lelakottá tételéről is gondoskodott. De lehet, ezt elintézte nekik a sivatagi forgatási helyszín.
A sztoriban egy-két meglepő, de nagyon jól sikerült fordulat erejéig megváltoztattak ezt-azt, illetve eltüntették a propagandisztikus tartalmakat. Ezeket bajtársiasságról, helytállásról szóló, egyébként kimondottan ügyesen megkomponált szituációkkal töltötték fel. A tenyérbe mászó német repülős is életszerűbb, kicsivel, de mégis árnyaltabb karakter lett. Nagyon átalakult és veszélyessé vált az első filmben nemzeti sztereotípiáktól roskadozó Franci karaktere. A színészek közül mindenki nagyon korrekt munkát végez, a karakterek letisztultak, jól kiismerhetőek és megkedvelhetőek, de a megformálásuk nem tűnik szájbarágósnak. A magyar szinkron ebben nagyon sokat segít, még annak ellenére is, hogy a nyelvi sajátosságok is kiemelésre kerültek benne – nem okvetlen elegáns, de hatásos és kész, nekem tetszik.
Nagyon sajnáltam, hogy Mark Lee nem mutat többet magából, a Gallipoli óta nagyon kedvelem őt és sajnálom, hogy esetében nem jött össze a nemzetközi filmkarrier. Belushinak szerintem jót tesz a kor, meg az is, hogy Gunn őrmester baltával faragott figuráját kell alakítania. Nem okvetlen ügyes, de nagyon jó kisugárzású színész, jól választott szerepekben minden esélye megvan brillírozni. Itt is nagyon ügyesen bújik ki Bogart árnyékából.

Korrekt, saját korához képest nagyon korrekt film volt az 1943-as Szahara, és korrekt, saját korához képest nagyon korrekt film az 1995-ös Szahara. Egyetértvén a témába vágó Youtube-os elemzéssel: így van értelme remake-et készíteni.