Szahara (1943) 72% 5★

A Youtube-on elérhető egy angol nyelvű kettős kritika erről a filmről és a remake-jéről – ezzel én gyakorlatilag 90 százalékban egyet is tudok érteni, így nagy meglepetésre nem kell számítani, mindkettő jól sikerült!

Az 1943-as eredeti alapvetően egy propaganda-mozi, aminek az egyetlen célja az, hogy meggyőzze az amerikai állampolgárokat a közös háborús erőfeszítések fontosságáról, de legfőképp arról, hogy mindenki a maga módján meghozza az ilyenkor szükséges áldozatokat. A mondanivaló ezen előre betárazott kincstári része rettentően didaktikusra sikerült, kicsit talán még el is vesz a film élvezhetőségéből, de nem sokat – illetve érezzük, ez akkor és ott tulajdonképpen elkerülhetetlen lehetett.
Bogart az aduász, ő természetesen nagyon rendben van, noha túlkoros a szerepre. A többiek a kor színvonalán nagy átéléssel és átütő erővel játszanak, érezzük, a hollywoodi aranykor nagyságai forognak a színen. Háborús filmként a Szahara izgalmas, egzotikus, szép és jól rendezett, bőven partiban van az egy-két évtizeddel később készült darabokkal.
A fent emlegetett propagandisztikus él viszont jelenetről jelenetre fojtogatja, ez pedig nyilvánvalóan nem jó. Feltételezésem szerint egyébként ezért is esett ki a műfaj és a Bogart filmográfia kánonjából is: Amerika XX. századi történelmében jó pár alkalommal megfosztottak sztárokat és műveket a régi glóriájuktól azért, mert az adott korszak trendjeihez nem illett az általuk megfogalmazott üzenet. Arra például fogadnék, hogy a Szaharát a hatvanas évek közepétől egészen az Öböl-háború megnyeréséig nem sokan vették védelmükbe a filmes diskurzusokon.

Korrekt, sőt, a kor színvonalához képest nagyon korrekt háborús film. Kár, hogy olykor palira veszi a nézőt és Bogart egy-egy erőteljesebb kiállás közben mintha már csúsztatná is be a zsebünkbe a hadikötvényt…