Szövetségesek (2016) 75% 204★

Azért megérné a 10 csillagot, mert egy életen át emlegetni fogjuk ezt a mozizást (indoklás az értékelés végén).

Az első 20 percen átlendülve már határozottan tetszett. Semmi extrára nem kell számítani, de szerintem teljesen nézhető. Főleg olyanoknak, akik nem igazán kedvelik a háborús, politikai témájú filmeket. Szerencsére inkább a romantikus szál volt az erősebb, közben meg volt egy kis izgalom is, hogy na vajon mi igaz és mi nem. :D Valószínűleg soha nem néztem volna meg magamtól, és lehet csak azért tetszett ennyire, mert a véletlen műve volt.

Történt ugyanis, hogy elindultunk megnézni a Legendás állatokat @ReeLee-vel. Már a pénztárnál volt egy kis kavarodás, a csajszi visszakérdezett, hogy a Szövetségeseket? Javítottam, megkaptuk a jegyeket, mentünk be. A jegyellenőr srác közölte velünk, hogy a 4-es terem, ja nem a 3-as. Mi szépen beültünk, vártunk 1 órát a film kezdetére, csodálkoztunk picit, hogy ekkora csúszással kezd, meg hogy senki más nem hozott 3D-s szemüveget. És akkor megkezdődött a film: Szövetségesek. Igen, voltunk olyan szerencsétlenek, hogy rossz terembe ültünk be. Az elején ki akartunk jönni, mert hát nem érdekel minket egy második világháborús film. Viszont a mi filmünk már 50 perce ment, nem lett volna értelme átmenni, így végül maradtunk. És jól is tettük. :D

Az elmúlt év egyik legjobb amerikai stúdiófilmje, egy legendás rendezőtől, aki szerintem a Számkivetett óta nem volt ilyen remek formában, annak pedig lassan két évtizede. Sajnálom, hogy Zemeckist ennyire cserben hagyták a nézők (kisebb mértékben a kritikusok), pedig a Szövetségesek a maga nemében mestermunka.
Mielőtt rátérnék a film legnagyobb erényére, felhoznék egy példát Zemeckis rendezésének minőségét illusztrálandó. A filmnek nagyjából a felénél van egy kulcsjelenet, aminek a dramaturgiája egyszerűen lenyűgöző. Maxet behívják valamilyen előtte is titkolt ügyben, ő meglehetősen kedvetlenül tesz eleget a hívásnak. Mikor megérkezik a központba, le kell mennie az alagsorba. Az egész szokatlan számunkra is, hiszen láthattuk már a munkahelyén, és még soha nem járt ott, ahova most kell mennie. Zemeckis közel egy percig mutatja, ahogy Max lefelé lépcsőzik, majd szépen lassan komótosan eltűnik egy végtelennek tűnő folyosón. A jelenet nagyjából ötven másodpercig tart, ha jól emlékszem egyetlen vágással. Max először alászáll, majd a folyosón szép lassan eltűnik a kép mélyén. Zemeckis ugyanis mélységi beállítást alkalmaz, statikus kameraállásból. Ezzel az ötven másodperccel, szavak nélkül meglapozza a film fordulópontját, a kulcsmomentumot. Feltehetően mindenki érzi már a nyugtalanságot, a zavart, mire kiderül, hogy miért is hívatták Vatant. Szerintem ezt nevezhetjük elsőosztályú rendezői munkának a zsánerfilmezésben.
Most pedig arról, ami a filmet igazán különlegessé teszi. spoiler
Pazar!

Ennél a százaléknál én kicsit jobbnak tartom a filmet, bár régebben láttam.
Nekem tetszett.
Ma megnéztem újból, és megint csak tetszett. Pedig tényleg nem vagyok romantika-rajongó:)

Nekem tetszett. És bármennyire is Brad Pitt ellenes voltam eddig, kezdek megváltozni :)

Korrekt mozi. Nem voltak nagy elvárásaim, és történetet is nagyjából lehetett tudni a trailer alapján is. Egyszer érdemes volt megnézni, de nem valószínű, hogy még egyszer szánnák rá időt. A történet végig gondolt, de kiszámítható. A látvány nem volt problémás, így egy rendes iparosmunka. Ha szereted a drámát, a 2. vh-t, vagy a színészeket, akkor érdemes megnézni.

Marion Cotillard rettentően irritált, úgy néz ki meg úgy viselkedik a filmben, mint egyik ismerősöm…Ráadásul elég butuska is…Brad Pitt meg túl komoly volt. Zavart az is, hogy a franciát nem szinkronizálták, noha sok mindent értettem, de utálom a feliratokat…Tipikus amcsi film, ahol a buta, gonosz nácikat kell üldözni idézőjelben. A vége emelt valamit még a színvonalon, egyébként egyszer nézhető, altató fim.

Nem értem az alacsony százalékot. Szerintem igenis élvezhető történet volt. spoiler Úgy gondolom, hogy a színészi játék is ott volt, az alapötlet is jó és azok a kosztümök… :)

Ahhoz képest, hogy a dráma volt a kedvenc műfajom, egy ideje messziről kerülöm őket. Mindig annyira megviselnek, napokig még velem vannak. Most viszont annyira ajánlották ezt a filmet, hogy nem bírtam megállni, csak meg kellett néznem.
Nagyon szeretem az olyan történeteket, alakításokat, ahol a szereplők szerepet játszanak, így ez a film már az első percekben beszippantott. Nem voltak üres járatok, minden pillanatát élveztem, végig izgultam. A fordulópontnál már kezdett eléggé feszült lenni, és végig reméltem, hogy nem az lesz a vége ami… Már egy ideje nem szoktam filmeken elérzékenyülni – ezt nagyban elősegíti, hogy próbálom mellőzni a tragikus történeteket – de ezen most sikerült. Ennek ellenére is nagyon jól összerakott sztori, abszolút újranézős kategória. A főszereplőket egyébként is kedvelem, és itt is jól alakítottak.

Ez a film egy háborús, romantikus, kémfilmes hibrid. Inkább a romantika dominál, és azt helyezték II. Világháborús közegbe, a konfliktust pedig a kémkedés adja. Kissé lassan halad a film, hosszú a felvezetés. Viszont a suspense, a gyanúkeltés hatásos volt. Az elején még nem hisszük hogy Marianne kém, de aztán minden egyre gyanúsabbá válik, és mint Max-ben, bennünk is egyre több lesz a kétely.
Brad Pitt-et és Marion Cotillard-od is szeretem, és itt is jól játszanak, plusz, működik köztük a kémia.
A helyszínek és ruhák nagyon szépek, éppúgy, mint az operatőri munka.
Egyszer mindenképp érdemes megnézni a Szövetségeseket, főleg ha szeretjük a fent leírt stílust, és/vagy a főszereplő színészeket

Fordulatos, akciódús, érzelmekkel átitatott film szép rendezéssel és remek színészekkel.
Volt egy dolog, ami kissé furcsa volt nekem, de nem kizárt, hogy akkoriban ez volt a katonai eljárás. Logikátlan húzás volt, de a stratégák és szabályalkotók sem lehetnek mindig tökéletesek :)