A 85 éves sushikészítő mester, Jiro Ono élete elevenedik meg a megkapó dokumentumfilmben. A sushikészítés tudományát megtanította fiának, de a világ egyik legdrágább, három Michelin csillagos éttermében Jiro még ma is aktívan dolgozik.
A Sushiálmok olyan ember portréja, aki szakmájában nem… [tovább]
Sushiálmok (2011) 15★
Szereposztás
| Jiro Ono | önmaga |
|---|---|
| Yoshikazu Ono | önmaga |
Várólistára tette 25
Kiemelt értékelések
TLD
A gasztronómiai témájú dokuknál felmerülhet problémaként, hogy mitől többek, mint egyszerű food porn. Itt Jiro személye és étterme adja a többletet. A személytelenebb (éttermi) kapcsolatokhoz szokott vendégek feszengve érzik magukat Jirónál, mert nála a kiszolgálás úgy néz ki, hogy a szakácsok közvetlen közelében, velük szemben kell helyet foglalni, így az étel készítője és fogyasztója között szoros kapcsolat alakul ki. Nem tudom, hogy ez jó vagy rossz, de egyedinek biztosan egyedi megoldás.
Két téma bővebben érdekelt volna: 1. Generációs konfliktusok. A fiúknak nem sok választásuk volt, mint vinni tovább az apjuk foglalkozását és saját éttermet nyitni, ami nem lehetett egyszerű egy ilyen kaliberű mester árnyékában. 2. Ember és természet viszonya. Éppen csak megemlítik, hogy a szusifogyasztás mainstreammé válásával a világ tonhalállománya drasztikusan lecsökkent és már a kisebb példányokat is levadásszák, hogy kielégítsék a keresletet.
Valami egyébként biztos van ebben a szusiban, mert Jiro még mindig él, jelenleg 95 éves.
Mr_Catharsis91
A japán mentalitás és a munkához való viszony elég jól átjön. Bőven lehetne belőle tanulnia bárkinek. Bár ha az embert és a munka viszonyát tekintjük, akkor az emberek 80%-ának nem sok köze van a munkájához, nemhogy olyan élvezettel és olyan elhivatottsággal űzné, mint Jiro. Ha így volna, nagyon gyorsan megoldódnának a bajaink.
Ugyanakkor valahol okvetlenül felmerült bennem, hogy ezek az emberek mennyire lehetne boldogok, mikről mondtak le pusztán egy cél, annak tökéletesítése érdekében. Jiro családja bizonyos értelemben katasztrófa volt és szerencséjére tudott hova menekülni, aminek aztán a mesterévé vállt. Bár lehet a boldogságról alkotott képük és az ahhoz fűződő viszonyuk is eléggé egybeforrt a munkájukkal. A mindset vastagon benne van a mindennapjaikban.
Nem is tudom hogy ezt a féle mentalitást milyen erőkkel, pénzzel és energiával lehetne átültetni nemcsak az európai, hanem mondjuk a magyar társadalomba.
Azért megnéztem volna az öreg Gundelt Tokió legprominsensebb éttermében anno.
